Beteg szerelem

Tartalom:

“Elizabeth azért utazik az idilli Crater-tó wellness központjába, hogy kipihenhesse a mindennapok fáradalmait, nem is sejtve, hogy itt rá talál a szerelem David személyében. Minden tökéletesnek bizonyul, ám idővel a férfi múltjából sötét titkok kerülnek napvilágra. David élete pengeéles határvonalat húz a józanész és az őrület találkozásánál. De vajon lehet így szeretni? A Beteg szerelem egy izgalmas, filmszerű thriller, mely az emberi érzésekről, hazugságokról, egy beteg elme virágzásáról majd hanyatlásáról szól. Lehet, hogy akit Elizabeth közel engedett magához az egy hidegvérű sorozatgyilkos? Vajon mi mindent tud még meg Davidről?”

Ez a könyv is nagyon beteg!!!!

Ez volt az első ilyen stílusú, könyvem, vagyis olyan, amelyben egy érdekes személyiséget ismerhettem meg. Érdekes, hogy ez a fajta embertípus mindig is nagyon vonzott, kíváncsivá tett, milyen lehet nekik az életük.

Hát egy kicsit választ kaptam a kérdéseimre.

Nem erre számítottam. Amikor az írónő megküldte a könyvet, igazából egy zsákbamacskát kaptam, hiszen csak annyit tudtam róla, hogy egy filmszerű thriller, amely az írónő elmondása szerint egészen egyedi. Nem tudtam pontosan mire is értette ezt, de szeretem a thrillereket és adni is akartam neki egy esélyt. 

Mar maga a cím, a borító és a fülszöveg is kiakasztó, hát még maga az egész történet. Nem mindennap és kissé gyomorforgató.

Nem mindenkinek való, az biztos, mert ez tényleg nem egy tündérmese, amit elalvás elött olvasnak az emberek. Én sem tudom fogok-e tudni aludni egyáltalán.

De a lényeg, hogy egy nagyon megosztott könyvre sikeredett, de nekem tetszett! 

Kíváncsi vagyok mi lesz a következménye, mert ha jól tudom jön a folytatás.

Köszönöm az írónőnek a bizalmat és a recenziót. Nagyon várom, hogy mit hoz ki a következő könyvből és rám számíthat olvasóként!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Majd jött egy váratlan vendég: a szerelem.”

5/5

Szerethetetlen

Tartalom:

“Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?”

Keserédesen gyönyörű!

Kicsi könyv, de akkorát üt, hogy engem padlóra küldött. Nagyon kemény témát dolgoz fel, amely szívbemarkoló. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kemény lesz az egész, az elején azt hittem, hogy csak egy szimpla szerelmi történet.

Aztán kaptam egy olyan gyomrost tőle, ami még most is nagyon fáj, mert ez a könyv nem egyszerű, ráadásul egy, olyan mondanivalója van, ami nagyon nehéz, de egyben én teljes mértékben egyetértek vele! Addig élj, akíg tudsz. Szerezz élményeket és ne siránkozz. “A napfény azok kiváltsága, akik élvezik az életet.”

Őszintén megmondom, hogy én is ugyan így lennék. Csináljuk meg, amit csak szeretnénk és éljünk amíg lehet.

Nem tündérmese!

Bár azt hittem az lesz. Nem gondoltam, hogy a végen ennyire durva lesz és padlóra küld, de főleg a vége.

A szereplőkkel az elején nem voltam megelégedve. Tipikus jó kislány-rossz fiú párosításnak gondoltam az egészet és Léna nem volt a kedvencem, főleg a stílusa miatt. De aztán fokozatosan megkedveltem, persze nem nőtt teljesen a szívemhez. Zé már egy más tészta. Egy nagyon összetett személyiségre sikeredett, akit igan is lehet szeretni.

Köszönöm az írónőnek a lehetőséget és a bizalmat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“A nagymamám mindig azt mondta: a gonosz a napfényben is leselkedik ránk, csak a sötét hozza elő a lelkéből az igazi valóját. A sötét elrejti mindenki elől, a sötét a legnagyobb cinkosa mindenkinek, aki rejtegetni akar valamit.”

5/5

Szenzációs szerető

Tartalom:


“Célian Laurent egy dúsgazdag, hírhedt manhattani nőcsábász, egy médiabirodalom örököse… és nem mellesleg az új főnököm.
Minden rendben lett volna, ha nem töltöm vele azt a felejthetetlen éjszakát és… nem nyúlom le a pénztárcáját. Akkor nem tudtam, hogy még lesz közünk egymáshoz.
És most úgy bámul rám, mintha én lennék a mocsok az olasz cipője talpán…
Van egy előnye annak, hogy én vagyok Judith „Jude” Humphry: nincs vesztenivalóm.
Brooklyni lány vagyok, hírhedten szabadszájú, egy rakás orvosi számla és egy lepukkant kanapé tulajdonosa.
Most azonban tudom, hogy ellenfelemre akadtam.
Ő is tudja.
A szerkesztőségben minden egyes nap csatázunk.
Az ágyában töltött éjszakák alatt háborút vívunk.”

Hát ez nem lett szenzációs!

Olyan akár egy rossz Vi Keeland könyv utánzata, amiben az írónő megpróbálta utolérni azt a kiszemelt célt, hogy olyan lesz a könyve, amely talán felülmúlhatja, vagy legalábbis eléri Vi könyveit. Eléggé mellényúlt.

A jövő zenéje után azt vártam, hogy ez a könyv is mutasson valami olyat, ami nem szokványos, de mégis kiemelkedő, bár abban a könyvben is voltak hibák, itt úgy ordítottak, hogy azt hittem menten megsüketülök!

Először is. Ha már olyan könyvet akar valaki írni, ami a főnök és a beosztottja szaftos kis viszonyáról szól, legalább legyen benne némi kreativitás és ne csak annyit írjon át az egészben, hogy a főnök kufirc pajtása végre egy belevaló, mocskos szájú, broonksi csaj, aki magas sarkú helyett inkább tornacsukát húz, ráadásul mindig olyan színűt, ami éppen a hangulatához illik. Aztán ott van még egy kiváló háttér történet és ahogy az egész elkezdődött egy ellopott pénztárcával. Ez volt az egyetlen pozitívum benne.

De elég ez?

Nekem sajnos nem.

Az írónő megpróbált minél több mélységet belecsempészni a könyvbe, de az a baj szerintem, hogy annyira lekötötték a figyelmét a sex jelenetek írásai, miképpen minél lucskosabbak legyenek, miszerint néha elfeledkezett arról az apró kis részletről, miként talán nem csak a csajnak a torkának kéne elég mélynek lennie, hanem mondjuk ha már így akarta a történetnek is. Bele is kezdett. Van pár jelenet benne, amik arra is sikeredtek volna, ha nem zúzza ismét szét egy olyan jelenet, ahol éppen elölről, hátulról, vagy alulról csinálják meg a csajt. Úgy csak finoman fogalmazva.

A másik az a férfi főszereplő egysíkúsága.

Igen, belevitt egy apró kis mélységet, de igazából csak azt látjuk, ahogy elmondja mi is történt és utána irány az ágy és ma este sem csak alszunk benne. Pedig annyira jó lett volna az egész, ha tényleg a lényegebe visz bele több munkát, nem pedig a folyamatos numerákba. Persze itt lehet azt mondani, hogy számíthattam volna arra, miszerint ez a könyv tele lesz ilyenekkel. Én nem azt mondom, hogy, nem. Én azt mondom, hogy ha már belevitt néhány olyan szálat, amit ki is akart érzelmileg tágítani, akkor ezt nem csak a csajjal kellett volna csinálni.

Gyakorlatilag semmi érzelmet nem kaptam ebben a könyvben. Nem tudom, hogyan is alakulhatott ki ennyi kis légyott után az az érzelmi kötődés, amit annyira hangoztattak a végén. Én a csajt még akkor is egy szeretőhöz tudtam volna hasonlítani, hiába mondták ki a szeretlek szót. Ugyanis ez csak egy szó. Jelentősége akkor van, ha van mögötte igazi érzelem és megnyilvánulás is. Ennek ellenében érvényét veszti.

Szóval ez nem az én könyvem volt.

Egyetlen öde színfolt az Jud volt benne, aki egyéniségével bearanyozta a könyvet. De sajnos ez nem volt elég.

Hogy mégis miért kapott azért 2 pontot?

Egy. A borítóját imádom. Szép, ízléses, nagyszerűen megkomponált. És +1 pont még a női főszereplőért.

De csak ennyi.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“– Tudod, azt hiszem, azért akartam feleségül menni Miltonhoz, hogy legyen valaki, aki elkap, ha elesek.

(…)

– Tudom. De ha rossz kezekbe esel, az ugyanolyan rossz, mintha a semmibe esnél.”

“Az örömöt az ember készségesen megosztja másokkal. A fájdalmat azonban igyekszik elrejteni mások elől.”

“Nincs süketebb annál, aki nem hajlandó másokat meghallgatni.”

5/2

A jövő zenéje

Tartalom:

“Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba.
Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált.
Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni.
Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást.
Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban.
És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója.
A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt.
A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben.
Van munkám, amit szeretek.
Egy pasim, akit imádok.
Egy lakás, egy lakótárs, egy élet.
Megváltoztam. Ő is megváltozott.
De megtartotta a szalvétát.
A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet.”


Semmi nem az aminek látszik, vagy aminek olvassuk!

Ezt már akkor megtanultam, amikor az írónőtől a Csóktolvaj-t olvastam, hiszen az is egy olyan felkavaró könyv lett, ami levett a lábamról és megbotránkoztatott. Hiszen elsőre egy eléggé egyszerű történetnek tűnik, legalább is fülszövegileg, aztán amikor elkezded olvasni rájössz mennyire félreismerted elsőre.

Nem egy könnyű olvasmány az biztos. Ha valaki olvasta a Csóktolvaj-t, tudhatja, hogy az írónő nem olyan történeteket ír, amik tündérmesék. Nem. Ő a való életből merített nekünk, valós személyekből merített ihletett, ráadásul úgy, hogy a történet nyomor hagyjon az olvasóban.

Először talán én is azt hittem ez is egy szimpla szerelmi történet lesz. Nyávogó csajjal, aki szemérmes és akit skatulyából húztak elő, ahogy a pasit is. Egy görög Isten, akiről szobrot kellene intézni, akinek akkora micsoda van a lába között, hogy bárki szívesen térre vetné magát előtte, akinek annyi IQ-a van, mint egy molylepkének es aki csak megdönteni akarja midig a csajt.

Na most Mal-en lepődtem meg a legjobban. Ugyanis az elején nem tudtam eldönteni szeretem, vagy gyűlölőm-e éppenséggel. Egy nagyon összetett személyiség lett belőle, aki minden egyes oldalon tovább bontja kis saját magát és az életét a szemünk előtt, hogy mi magunk döntsünk a sorsáról. Vagyis arról, hogy most akkor ő a rossz vagy a jó fiú a történetben? Egy nagyon érdekes, erős és szemtelenül jó karakter lett belőle, aki vitte a prímet mindenkitől.

Rory is egy eléggé megnyerő karakterre sikeredett, de közel sem annyira, mint Mal. Őt talán a történet alakulásai tették a szememben különlegessé, hiszen az írónő nem egy tökéletes nőt hozott létre. Vannak hibái, ahogy mindenki másnak is. Szerelmes lesz, vágyakozik, rosszul dönt, félre lép… Minden olyan, amit mi más nők is lehet megteszünk, de nem valljuk be. Pedig a hibáinktól leszünk egyediek.

Ez a könyv is az!

Nem egy tömény rózsaszín felhő, amit miután végig olvasol, csak legyintesz és felteszel a polcodra, hanem egy kőkemény valóság, ami olyan mutat, amit lehet nem szívesen látnál, ő mégis elmesélik neked.

De persze azért ő sem tökéletes.

A történet számomra összesen két ponton nagyon nyilvánvaló volt és elég rossz, hogy azonnal rá lehet jönni két összefüggésre is, amik kiváltották a lavinát. Ez kicsit felbosszantott, de így belegondolva, oké, hogy erre én sokkal hamarabb rájöttem, de ha velem esett volna meg, valószínűleg én is nehezebb raktam volna össze a kirakóst.

Szóval a történet sem tökéletes, kicsit morbid, ha belegondolunk, kicsit szívszaggató, kicsit melegség. De pont ilyen az élet is! Olyan kis tökéletlen!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Találd meg, amit szeretsz, és hagyd, hogy megöljön.”

5/4,5

A ​szerelem receptjei (A nő mosolya 0,5)

Tartalom:

“Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?”

Szerelembe estem!

A nő mosolya a második kedvenc könyvem az írótól és amikor megtudtam, hogy jön egy előzmény kötete, azt hittem kiugrom a bőrömből.

Egyedi, stílusos, megnyerő, de sajnos nagyon rövidke.

A könyv, amúgy is eléggé vékonyka és ez kissé lesújtott, ahogy az is, hogy a story csak a 73 oldalig tartott a többi része pedig igaz csodálatos recepteket tartalmaz, de receptek.


Szerettem volna ha dokkal több benne maga a történet, de így sem replikázhatok, hiszen biztos vagyok benne, hogy a benne lévő recepteket ki fogom próbálni.

A másik, hogy találtam benne egy olyan könyvet, amit majd én is el szeretnék olvasni, mert felkeltette az érdeklődésem. Ez pedig nem más mint Alain-Fournier írótól A titokzatos birtok című mű.

Most pedig újraolvasom a Nő mosolyát!

Kdevenc idézetem a könyvből:

„Aki egyszer kimegy az ajtón, annak vissza is kell jönnie…”

5/5

Száz ​meg egy kiskutya / A kutyák csillaga (Száz meg egy kiskutya 1-2.)

Tartalom:

“EZ ITT AZ EREDETI!
Kevesen tudják, hogy a Magyarországon oly népszerű 101 kiskutya-történet (‘a nagy kutyarablás’) alapja egy nagyobbaknak szóló, s a filmeknél a maga módján sokkal gazdagabb, csodálatos meseregény, amely 1956-ban jelent meg először. Mind emberi, mind kutyatulajdonságokkal felruházott hősei a szívünkbe lopják magukat.
A történet folytatásának, a második meseregénynek az alapötlete talán még érdekesebb, s a kidolgozás még elgondolkodtatóbb. Magyarországon először jelenik meg a két regény egy kötetben. A hozzájuk tartozó rajzokat az írónő útmutatásai alapján készítette a grafikus ikerpár – két hölgy. Két mű egy kötetben, végig az eredeti illusztrációkkal.”


Gyerekkorom kedvenc története!

Igaz én először a Disney változatot láttam, ami azonnal belopta magát a szívembe és nem egyszer láttam újra és újra. Azóta is nagy dalmata imádó vagyok. És nem akartam kihagyni ezt a könyvet.

Meglepődtem ugyanis is nem teljesen erre számítottam. Amikor Moly-on olvastam az értékeléséket nagyon megijedtem ugyan is eléggé rossz értékeléseket kapott, elég sok volt a negatív vélemény. Ezért is nem szoktam előtte olvasni a véleményeket mert utána berezelek.

Ahhoz képest mondjuk kellemesen csalódtam benne.

Nem azt mondom, hogy 100%-ig meg vagyok vele elégedve, mivel volt pár olyan dolog, ami nem igazán tetszett benne.

Például ott volt az a kis pont, hogy Pongó-t az egekig magasztalta a könyv, ő volt a legjobb, a legokosabb, a legtalpraesettebb és egyetlen hibája sem volt. Tudott olvasni, sőt még emberül is értett, ami a vége felé már kissé idegesítő is volt. Ehhez képest a felesége Kisasszony egy eléggé buta és elkényeztette kutyának lett megírva, mármint a férjéhez képest és ez engem nagyon felhúzott. Olyan karaktert alkotta meg általa, aki a férje nélkül elveszne és nem lenne képes az önálló életre. Ez számomra kissé sokat rontott a történeten.

De ettől függetlenül nem bántam meg hogy elolvastam. Bár nekem a Diseney feldolgozás még mindig jobban tetszik, biztos, hogy ezt is újra fogom majd olvasni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Nagyon félt, de elhatározta, hogy bátran fog viselkedni, és ez a létező legbátrabb bátorság.”


5/3,5

A füredi lány

Tartalom:


Szerelem ​téren és időn át…

Almássy Anna, a XXI. századi jogászlány akaratán kívül az Úr 1763. esztendejében találja magát. Kénytelen beilleszkedni a közösségbe, míg rá nem jön, miként juthat egyszer haza. Hamar megérti, a szabályok itt pofonegyszerűek: a vérhatalom jogán a földesúr élet és halál ura.

A lány számára úgy tűnik, mintha a sötét középkorba zuhant volna vissza: pestis, máglya, pellengér, éhínség…
Ám a rémisztőnek tűnő világban is létezik az az időtlen érzés, amelyet úgy hívunk, hogy szerelem.
Anna egy napon találkozik nemes Oroszy Mihállyal – a fiatal földesúrral. Mindenben különböznek, mégis szenvedélyes vonzalom alakul ki közöttük. A mai értékek szerint nevelkedett lány és az előjogokkal született férfi eltérő világlátása drámai helyzeteket szül.

Vajon a két világot összekötheti a szerelem?”


Időtlen történet egy hallhatatlan szerelemről.


Először is köszönöm a kiadónak és az írónőnek a bizalmat és az előolvasást. Még sosem olvastam időutazós könyvet, de amikor megláttam, azonnal be akartam szerezni, mert nagyon kíváncsivá tett. Valahogy nem teljesen erre számítottam, de jó értelemben meglepett és elkápráztatott, nem bírtam letenni.


Könyörtelen mégis gyönyörű.


Az 1763-as évekről a töri könyvekből annyit tudunk, hogy ekkor Mária Terézia uralkodott és nem volt még tetanusz. De az igazi arcát csak annak mutatta meg, aki ebben a korban élt és tapasztalt. Anna által ezt mi is megtehettük, hiszen, amikor odakerült ő sem nagyon tudott egyebet a korról, saját bőrén tapasztalta meg a szépségeit és romlottságát. Én ezt imádtam benne a legjobban. Az írónő csodás korképet tárt fel előttünk, annak minden bájával és fájdalmával, ráadásul mindezt nem szárazon, töri könyvesen. Megelevenedett általa előttem a múlt. És bár én sokkal pörgősebbnek képzeltem el, amely kicsit jobban foglalkozik az időutazás rejtelmeivel, mégis számomra semmi nem hiányzott belőle. Kellően szórakoztató és intenzív volt.


Anna-t, mint nőt nagyra becsültem. Egy talpraesett, erős karakter, aki kiválóan megállta a helyét egy olyan korban, ahol a parasztok ki voltak szolgáltatva a gazdáiknak és gyakorlatilag lábas jószágként bántak velük. Tisztelet szerencsére a kivételnek. Én nem tudom mit tettem volna hasonló helyzetben, de így belegondolva, két lehetőség van. Vagy a teljes megőrülés, vagy Anna esetében a beolvadás. Anna nem borult ki, nem tajtékzott, hanem feltalálta magát és már-már úgy mozgott ebben a korban, mint hacsak ide született volna. Lenyűgözött a bátorsága és a kitartása.


Mihály karaktere már más tészta volt számomra eléggé sokrétű személyiség lett. Az elején azt hittem sosem fogom őt igazán megkedvelni, el sem tudtam képzelni, hogyan is fog majd Anna beleszeretni, de a történet előrehaladtával rájöttem mennyire nagyszerű ember is ő. Meglepett a talpraesettségével, a kifinomultságával és bátorságával. Továbbá azzal, ahogy fogadta Anna titkát. Teljesen lenyűgözött.


A könyv vége engem eléggé meglepett. Őszintén megmondom, hogy nem erre számítottam, de így volt tökéletes a befejezés. Szerintem hasonló helyzetben én is ugyan így cselekedtem volna.


Nem tudnék semmi rosszat írni erről a regényről még ha akarnék sem. Nehezen hiszem el, hogy ez lenne az írónő első könyve, mivel kiválóra sikeredett. Örülök, hogy ezt a csodás történetet megosztotta velünk és várom a további munkáit.

Kedvenc idézetem a könyvből:


“Vannak az életben pillanatok, amik jobban számítanak, mert mások, mint a többi: fordítanak a sorsunkon, és valami elkezdődik, vagy éppenséggel lezárul. Az a legkülönösebb bennük, hogy az ember pontosan tudja, mikor érkezett el egy ilyen ponthoz.”

5/5

A ​végzet előtt (Elit 0,5)

Tartalom:

2016, Mexikó. A Delta Force egyik alakulatát, közös akcióba vonják be a CIA-val. Robert Copper tagja az elit csapatnak, míg a CIA, meglepő módon egy igazán szexi ügynökkel indul bevetésre. A különleges katona és az ügynöknő között szenvedélyes szálak szövődnek, de szakmailag próbálnak elhatárolódni egymástól. Bár a céljuk ugyanaz, és egymás segítése a dolguk, az események közben titkokra derül fény, melyek befolyásolják a Delta hozzáállását az akcióhoz, valamint Robert viszonyát az ügynöknővel.

Sikeres lesz az akció?

Vajon mit keres egy roppantul vonzó CIA ügynök egy mexikói kartel közelében? Ki melyik oldalon áll, és a legfontosabb kérdés: Mond egyáltalán valaki igazat? Borsa Brown, nagy sikerű „A végzet” című kötetének előzménynovellája: „A végzet előtt” , még a regényben történtek előtt játszódik.

Átverés.

Akció.

Humor.

Titok.

Közeleg a végzeted katona!”


Kemény!

Már a Végzetben megismert alakulatról is megfuthattuk, hogy nincs könnyű életük, ugráltatják őket, ha úgy van kedvük és szinte emberszámba sem veszik őket, mert a parancs az parancs. De ebben a kis novellában megmutatta az írónő mennyire nem tisztelik ezeket az embereket, akik az életüket áldozzák a hazájukért és azért, hogy megvédhessék a szeretteiket.

Nagyon durva mennyire jól bemutatja ebben a kis részletben az írónő milyen is az ő életük igazából!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Valójában az ember sem más, csak egy állat.”

5/5

A ​kezdet (Elit 2.)

Tartalom:

“Ismerem ​az utam.
Gloria G. C. Latin-Amerikában nő föl, nyomor veszi körbe, és kilátástalanság. Az apja megtagadja, az anyja meghal, a bátyja pedig eladja. Gloria hiába próbál menekülni a sorsa elől, a származása nem csak lehetőségeket ad a kezébe, hanem halálos ítéletet is mond rá. Találkozása Jesus Herrerával megmenti az életét, de egyszer mindenért törlesztenie kell. Elhagyni kényszerül a hazáját, politikai menedékjogot kap, ezért az USA két elit katonát küld érte.
Robert Cooper, az egyik katona, veszélyesen közel kerül a védett személyhez, de egy Delta Force-os nem hibázhat. Azért mindig megfizet…
Mindenkinek van múltja, Gloriáé talán képes megsemmisíteni a jövőjét is.
Hol és miben van a hatalom?
A világ, ahol mindenkinek van ára, és ahol sokat kell érned ahhoz, hogy elkezdődjön az életed.
Szenvedély…
Kokain…
Természetvédelem…
Gerillák…
Gyermekprostitúció…
Hol kezdődik az életed, ha csak egy macska vagy?
Mert azt mondod, hogy ismered az utad… De az utad csak most épül…
A kezdet című regény A végzet párhuzamaként, a másik oldalról, a nő szemszögéből mutatja be két sors egybefonódását, miközben feltárja Gloria múltjának szörnyű titkait.”


Kemény!

Már az első könyvben megismerhettük Gloria-t, akinek eddig is tudtuk, hogy eléggé kemény élet volt, de abba a részben csak kisebb morzsákat kaptunk, amik csak egy-egy kis bombák voltak a szívünkbe, amik utána el is haltak. Tudtam, hogy ebben a részben fog most minden a felszínre bukkanni. De erre nem voltam felkészülve. Főleg úgy, hogy már az első oldal után be kellet csuknom a könyvet, mert nem bírta a gyomrom. Kellett pár perc miután újra a kezembe tudtam venni, meg tudtam magam annyira megerősíteni, hogy folytassam. 

Nem egy könnyű olvasmány, ezt talán már az első könyvnél is hangoztattam, de ez annál jóval durvább. Gloria múltja egyszerre felkavaró, őrítő és undorító is egyben. Egyszerűen nem tudok tőle elszakadni és folyamatosan a fejemben van mit is tettek vele egészen gyerekként, majd felnőttként. Azonban jó volt a múltját megismerni, hiszen ez által olyan információkat is megkaphattunk, amiket eddig nem tudtunk, illetve a jelenben is jó volt bepillantást nyerni az ő nézőpontján keresztül. Bár engem kissé zavart ez az egész. Hiszen a történet fő vonala a jelenben játszódik és nagyrészt olyan volt mintha újra olvasnám az első részt csak Gloria szemszögéből. Úgy is tudtam, hogy mi fog következni és ez egy kissé megölte számomra a hangulatot.

Továbbá lehet, hogy Gloria egy nagyon erős nő, ahogy az első könyvnek az értékelésében is hangoztattam és nagyon jó karakternek tituláltam, aki kiemelkedett az egyéniségével és stílusával, most azonban a falra másztam tőle és csak idegesített. Talán azért, mert az első részben ugye csak Robert szemszögéből ismerhettük őt meg, de most rám lett zúdítva ez a kis rib… és esküszöm eret vágtam volna tőle… Az első részben nagyon tetszett a szerelmi szál, de most itt egyáltalán nem éreztem olyan erősnek azt a fajta nem csak testi vonzalmat Gloria-tól, mint Robert-nél. Itt inkább csak a testi vonzalmat kaptuk meg, amiből nem tudom, hogyan alakult ki szerelem. 

Nekem az első rész sokkal jobban tetszett…

Egyrészt kicsit tényleg olyan volt, mintha újraolvasottam volna az egészet. A múlton és azon kívül, hogy Gloria mit gondol nem adott többet a történet mert úgy is tudtam mi-mi után fog következni ezért egy kicsit el is untam.

Én ezt sokkal jobban eltudtam úgy képzelni, hogy az ő szemléletét is beleteszik az első részbe. Persze úgy sokkal hosszabb lett volna, de emiatt meg nagyon laposnak érzetem az egész könyvet, nem ütött olyan nagyot. Nem azt mondom, hogy nem volt jó elolvasni mi vezetett Gloria mostani önmagához és akkor azokban a szitukban mit is érzett, vagy éppen gondolt, de sajnos nekem túlságosan azon volt a hangsúly, hogy tudtam mi-mi után megy…


Éppen ezért nagyon vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban!

Nem azt mondom, hogy nem szerettem, hiszen megrendítő és felkavaró, de engem nem mozgatott meg annyira, mint az első rész. Pedig ezt vártam tőle. Gloria pedig az idegeimre ment… Ahogy Robert is mondta, lehet régen nem ő tehetett arról, hogy kur… csináltak belőle, de most felnőtt nőként igenis tehetett volna azért, hogy ne legyen egy ilyen széttárom a lábam és csak bas… meg, vagy szeretkezz velem típus. Ettől még a gyomrom is felfordult. Persze nem egy tipikus szőke macát irt meg az írónő, nem csak kihúzta a skatulyából és oda tette, hanem egy nagyon erős és egyéni személyiséget hozott általa létre, de szerény véleményem szerinte ez a személyiség rohadtul idegesítőre és unszimpatikusra sikeredett.

Ettől függetlenül várom az utolsó részt! Kíváncsi leszek mivel fog elődrukkolni az írónő, hiszen én nem arra számítottam, hogy majd Jesus-t fogja kibontani a befejező kötetben, hanem mondjuk Paul-t. Ez rendesen meglepett, de nem is baj, mert ezt is nagyon várom!

Nagyon köszönöm a kiadónak és az írónőnek a bizalmat és a recenziós példányt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Mert minden vég egy kezdet… “


5/3.5

Arcátlan ​csábító (Csábító 1.)

Tartalom:

“Minden ​történetnek több oldala van, ahogy minden embernek több arca

Olivia Clark évek óta behajtóként éli mindennapjait. Tartozások behajtása az élete, ami olykor magánnyomozással jár. Szereti a munkáját, de idővel kezd belefásulni, míg egy napon a barátnője a segítségét nem kéri. Valaki titokzatos módon visszaél a férje személyazonosságával. Olivia elszánt kutatásai egy rejtélyes férfihoz vezetnek, aki nagylelkűen felajánlja a segítségét.
Thomas, Carl vagy Niko? A valódi nevét senki nem ismeri, egy vérbeli kaméleon. Nem más ő, mint egy hivatásos csaló, aki a „munkája” során különböző személyiségeket vesz fel, mindig más-más figura bőrébe bújva. Igazi átváltozóművész, de az örökös szerepjátéknak köszönhetően már ő maga sem biztos abban, hogy ki is ő valójában.
A szálak egymásba futnak, a titkokról lehull a lepel, Olivia és Niko pedig zűrös csalási ügyek kellős közepén találják magukat.
De hogy ki melyik oldalon áll, abban már egyikőjük sem lehet biztos.

Az Arcátlan csábító a Csábító-sorozat első része. Olivia és Niko története az Érzéki csábító és a Végzetes csábító című kötetben folytatódik.

A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015-ös év elsőkönyves felfedezettje. Regényeiben szereti az egyedi fűszerezést, a pikáns párbeszédeket, a fülledt vagy izgalmas jeleneteket. Legújabb, fordulatokkal teli írását valós események ihlették. Ebben a szenvedélyes és váratlan bonyodalmakban bővelkedő, modern kori romantikus történetben semmi nem az, aminek látszik.”


Engem arcátlanul elcsábított!

A Baljós szitakötők után nem is tudtam mire akartam pontosan számítani, de azt tudom, hogy az után a könyv után Anne L. Green lázban égek és így nem is kérdéses, hogy a többi történetet is majd olvasni szeretném!!!

Na de hogy mit is vártam ettől a történettől?

Lepjen meg, kápráztasson el és gondolkoztasson el!

És nem csalódtam benne!

Elég sok érzelmet kavart fel bennem, de a legelején valahogy rettentően unszimpatikusak lettek a két főszereplő. Érdekes, hogy ez Olivianál gyorsan megfordult, mert szerintem csak gyorsan ítéletet mondtam felette, azért mert behajtó a szakmája. Ugyan abba a szarvas hibába estem mint a könyvben szereplő többi ismerőse, de szerencsére ezen gyorsan túltettem magam rajta és rájöttem amúgy egy mennyire pompás karakter is ő valójában. Továbbá egyszerűen lenyűgöz a bátorsága, a merészsége és az, hogy mennyire erős karakter lett belőle. Nőként eléggé nehéz megállni abban a szakmába, ő mégis kiemelkedik a cégtől a ravaszságával és azzal, hogy az adottságait ésszel kombinálja és nem erővel. Egy szóval imádtam mint karaktert.

A férfi főszereplőn már nehezebben tettem túl magam rajta. Először is a bemutatkozása számomra eget rengetően pofátlan és kiakasztó volt és ez az álláspontom nagyon sokáig nem is akart változni róla. Aztán, ahogy haladt előre a story, szépen lassan átfordult ez a véleményem és egyre jobban kezdtem imádni. Mert megismertem. Vagyis annyira ismertem meg amennyit a lepergő álarcából láthattam. Az az érdekes, hogy ilyen erős férfi karaktert azt hiszem nem is olvastam még. Általában milyen egy romantikus story? Van egy nem túl erős jellemű, szürke kisegér lány és egy alfa hím, nulla aggyal, annál nagyobb dologgal odalent, semmi jellem fejlődéssel és háttér történettel. Erre itt van nekünk Niko aki megbotránkoztatja ugyan az olvasót, de a végére egyszerűen nem bírjuk nem imádni!

A történet számomra nem is lehetett volna jobban kielégítő. Minden volt benne, ami szem és szájnak ingere, vagyis az írónő előtt ismét le a kalappal. Kanyargós, élvezetes,.vérpezsdítő az egész!!! Kivárni sem tudtam volna jobbat magamnak és a vége…

Még jó, hogy már megvan a második és harmadik része is, mivel tuti belepusztulnék, ha akármennyit is várnom kellene a folytatásra.

Egy tökéletes bevezetés egy páratlan sorozatba, ami elkápráztatja, megbotránkoztatja és elgondolkodtatja az olvasót.

Ajánlom azoknak akik nem rettenek vissza egy pörgős, érzelem dús, ugyanakkor felkavaró történettől!

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Az élet néha rákényszerít, hogy olyanok legyünk, amilyennek nem akarunk lenni.”

„Nem mi választjuk az utunkat, hanem az utunk választ minket.”

„Nincs olyan álarc, amelyik félre ne csúszna néha.”