Vándorok

Tartalom:

“”A ​te lelked vajon milyen színben ragyog?

Baranyai Vivien egy életigenlő, szabadszájú táncművész volt, míg egy nap a színpadon el nem tört a bokája. Az orvosok kijelentették, hogy többé nem táncolhat, így a jövője céltalanná, kilátástalanná vált. Nincs munkája. Az anyjával rossz a viszonya. Élete egyetlen értelmét abban látja, ha végre megismerheti soha nem látott, külföldi édesapját. Így Vivien Spanyolországba utazik, és csak reménykedni tud benne, hogy a férfi szívesen látja majd.
Remedios Reyes vérbeli andalúz cigányasszony, a flamenco királynője. Szerető, összetartó családban nőtt fel, közössége elismeri, tiszteli. Céltudatos és bölcs. Váratlanul megismerkedik Viviennel, a végtelenül elkeseredett magyar lánnyal, akin, úgy tűnik, csak ő segíthet. Idővel szinte anyja helyett anyja lesz, és úgy dönt, bevezeti a flamenco világába, így a fiatal táncosnő élete új értelmet nyerhet.
A két nő között mély tisztelet és barátság alakul ki, mígnem Vivien beleszeret Remedios fiába, a titokzatos és távolságtartó Manuel Sánchesbe. A szerelem sorsa azonban elrendeltetett, ugyanis a hagyományok szerint Manuel csak hozzá hasonló származású nőt szerethet.

Vajon a szerelem felülírhatja a tradíciót?

A Vándorok egy olyan lélekfelszabadító, romantikus történet, amely kíméletlenül tárja fel, milyen maradandó sérüléseket okoznak a családi, közösségi, társadalmi elvárások az emberek életében még a 21. században is.
B. E. Belle tabutémájával ismét a határokat feszegeti, miközben megmutatja, hogy valójában nem lehet jelentősége a különböző bőrszínnek az iskolában, a barátságban, a munkahelyen és a szerelemben sem. Mert csak egyetlen szín van, ami számít. Az pedig a lélek színe.””

Ez a könyv tele van tűzzel és szenvedéllyel!

Ezzel a könyvével az írónő ismét megmutatta miért is imádom annyira az írásait és miért van az, hogy ha megkérdezik tőlem kit ajánlanék, ő a válaszom.

Tudom, hogy amikor az ő írásai közül leveszek egyet, olyan élményben lesz részem, ami sokáig emlegetni fogok és a szívembe fogok zárni. Mert ezek a regények nem egyszerű kis romantikus story-k. Tudnod kell, ha az írónőtől olvasol, valami olyanban lesz részed, ami nem fog elengedni, elgondolkodtat és marasztalni fog.

Egy újabb gyönyörű, de ugyanakkor kemény alkotás, amely megmutatja, hogy a léleknek ezer színe van, ahogy az embereknek is. Nincsenek egyformák, mindenki más és más és pont ettől olyan szép ez.

Egy újabb szabadszájú, nyílt könyv, amely felhívja magára a figyelemet!

Az írónő hozta a megszokott stílusát, mégpedig azt, hogy keményen az olvasó képébe írja az élet nagy igazságait, még akkor is, ha ezzel az olvasó nem tud, vagy nem akar szembenézni. Szókimondó és figyelemfelkeltő, ugyanakkor felkavaró és provokatív is egyben. Pont, amit szeretek tőle.

A történet pörgős és élvezetes, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató. Egy pillanatra sem unatkozik az ember és minden információt, amit csak meglel benne magába szív, ahogy az elmondott igazságokat is.

A főszereplőink számomra igen érdekes lettek, de mivel eléggé spoileres lenne itt leírnom, ezért akit érdekel az megtalálja róluk a véleményemet a kedvenc idézeteim után.

Annyit azért elárulhatok, hogy ebben a könyvben nem minden fekete vagy fehér. A karakterek sokszínűek, nem szokványosak és a klisét egyáltalán nem lehet rájuk húzni. Az előtt és az után sem, hogy jobban megismertük és feltártuk őket.

Köszönöm az írónőnek az újabb fantasztikus és elgondolkodtató élményt!

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“Azt hiszem, az emberek félreértelmezik a szeretet fogalmát. Olyan dolog ez, amit nem szabadna fejtegetni, mivel mindenkinek mást jelent. Lehet boldog ság egy röpke pillanat, amikor az ember arcát lágy szellő simogatja, de lehet boldogság egy vihar, amelyben eső áztatja és mossa tisztára a lélek fájdalmát. Lehet öröm, amelyet egy apró ajándék okoz, de lehet életre szóló emlék valaki mástól. Lehet látható, vagy láthatatlan. Kézzel fogható vagy szabad madár. A boldogság nem abban rejlik, tudjuk-e mi az, hanem észrevesszük-e, bármi legyen is az. Hiszen milyen lenne az élet, amelyben sosem születnek csodák?”

5/5

SPOILERES VÉLEMÉNYEM A SZEREPLŐKRŐL!

Először is itt van nekünk Vivien, akit úgy ismertünk meg a Hazugokban is, mint egy életzabáló és életerős fiatal lányt, aki imádja az éle napos oldalát és falja is két kanállal. Számára nincsenek tabuk, azt csinál akkor és azzal amikor és akivel akarja. Valaki számára ez a viselkedés felháborító és kiakasztó lenne, de számomra példaértékű. Miért ne csinálhatná? Nincs gyűrű az ujján, nincs párja, hadd élvezze azt, amit csinál. Majd ráér öreg korában pihenni. Ja és ettől még nem kurva! Tehát megismerhettük őt így ebben a formában a könyv elején. De a felszín alatt mindig is jóval több van, mint azt mi elsőre látjuk, vagy hisszük. Itt sincsen másképp, amikor rájövünk belül ez a fiatal lány teljesen összetört, megsebzett és segítségre szorul.

Számomra Vivien volt az a karakter, akinek a személyiségfejlődése hatalmas hatással volt rám. Hiszen a szemem előtt változott át egy életzabáló lány egy nyugodt és kiegyensúlyozott nővé, aki szereti saját magát azt, amit csinál és az életet.

Vivien-t így nem tudtam nem szeretni a könyv elején, de a végén sem.

Manuel mellett már nem mentem el ilyen könnyen.

Mint karaktert imádtam! Nem egy skatújából kirántott férfi, nem a szokásos macsó, aki azzal kérkedik hány nőt fektetett már kétvállra, vagy éppen a lányt, akit kiszemelt magának, hogyan és milyen pózban akarná megdolgozni. Végre egy olyan karakter, aki nem az a tipikus tesztoszterontól túlfűtött bika, aki másra sem tud gondolni, csak a sex-re. Egy igen mély és sokszínű egyéniség.

Másrésztől viszont a vége felé, mint férfi nem voltam vele kibékül. Tsundere. Vagyis magyarul állandóan hisztizik a legkisebb apróságon is, felhúzza magát, mintha menszeszelne, legalább is könyv vége felé nekem ilyen volt, bezárkózik és nem beszél senkivel. Vagyis vérig van sértve. Többször ellökte maga mellől Vivien-t, aki mindig visszatért hozzá, de én azt nem értem minek? Lehet mondjuk ez csak az én felfogásom, de Manuel egyáltalán nem küzdött meg érte, sőt a kisujját sem mozdított meg, sőt nem egyszer el is üldözte és csak várta, hogy visszatérjen hozzá… Hát én ilyen pasihoz nem mentem volna vissza, de ez csak a saját véleményem és ezzel nem az írónő írását akarom minősíteni, vagy azt mondani ezzel, hogy-e miatt esetleg számomra rossz volt a könyv.

Éppen ellenkezőleg!

Emiatt a karakter miatt is írhatom azt, hogy nem egy szimpla regényt tart az olvasó a kezében és imádtam benne azt, hogy nem egy tipikus kanos pasit kaptunk, hanem egy hús és vér embert, akinek van saját értékrendje, saját személyisége.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s