Út az óceán végén

Tartalom:

“AMIKOR EGY EMLÉK FELENGED, A MÚLT SZIVÁROG KI BELŐLE

Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Ami a világon túlról jött? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.

Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.”

“A gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át…”

Második könyvem volt az írótól és úgy gondolom ez a története is olyan lett számomra, amely eléggé vegyes értelmeket keltette bennem. Egy könnyed kis olvasmánynak gondoltam, amit pik-pak kiolvasok, erre voltak olyan részek, ahol rendesen felszaladt a szemöldököm, vagy éppen le kellett tennem a könyvet, mert nem mertem tovább olvasni. Én ezt egy kis kedves gyerekmesének akartam hinni, csak sajna elmentem a felett, hogy dark fantasy és horror. Hát erre engem igazán figyelmeztettethettek volna!!!! Tudniillik egy kissé félős vagyok.

 Na jó, eléggé…

Szóval nem igazán erre számítottam és amikor ezek a részek következtek nem mondom rendesen becsináltam. Az író ugyanis annyira élethűen mutatta be nekünk az egészet, hogy rendesen mintha éreztem volna én is, hogy egy kukac mászkál a talpamban, ami nem volt túl kellemes érzés. Az a legfúrtabb az egészben, hogy engem mégis ezek a horror részek fogtak meg az egész könyvben a legjobban. 

De őszintén nem tudom mit szoljak ehhez a könyvhöz.

Második regényem volt az írótól, amit úgy okvastam el, hogy az olvasókörünk egyik tagja ezt vetette a könyvet is felvette, mint lehetséges olvasmány és végül négy könyvből ő került ki győztesnek. Bevallom a Csillagport olvastam még az írótól.

Ami szintén vegyes érzéseket keltett bennem, mert a filmet tízezerszer jobban szerettem és már többször is láttam.

Ez a könyv elé sok érzelmet kiváltott belőlem, de nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy sem. Olyan köztes állapotot érzek vele kapcsolatban, amikor az ember nem tudja eldönteni, most nagyon utálja, vagy imádja, mert egyiket sem tudom mondani igazán. Olyan közepes volt és semmi több. Volt néhány olyan része, amiktől majd összecsináltam magam, mert teljesen magam elé tudtam képzelni és teljesen szét voltam akadva és alig mertem tovább olvasni. És voltak olyan részek, amik kifejezetten tetszettek.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“Mindenki másképp emlékszik, sőt két ember sem emlékszik semmire ugyanúgy, akár ott voltak, akár nem. Lehetnek egymás mellett, de annyira nem értenek egyet benne, mintha két különböző földtekén állnának.”

“– Soha semmi nem ugyanolyan. Se egy másodperc, se száz év múlva. Mindig tajtékos és zavaros. Az emberek ugyanúgy változnak, mint az óceán.”

5!4.5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s