A ​felejtés útján

Tartalom:

“Titkok. Múlt. Harag. Függőség.

Nathaniel Roarknak kemény múltja van. Évekkel ezelőtt hátat fordított a régi életének, de az őt üldöző démonok még ma is kísértik. A tetovált külső komoly sebeket takar, amelyek újra felszakadnak azon a napon, amikor belép az életébe Rhea Archer.

A múlt testet ölt a titokzatos lányban, és kezdetét veszi egy izgalmas játék, amelyben nincsenek szabályok.

Rhea sokáig küzd a pimasz megbízója iránt érzett vonzalma ellen. De ugyan ki tudna egy olyan férfinak ellenállni, aki a pillantásával képes a lelked mélyére látni? Rhea kockáztat, mert meglátja a kemény külső mögött a férfit, aki nem csak tetkó és izom. Sokkal több.

Összemosódik múlt és jelen, veszélybe kerül a törékeny jövő.”


Na ennek a könyvnek a végét nem akarom elfelejteni!

Kezdjük azzal, hogy ez a könyv nagyon sok érzelmet váltott ki belőlem, az érzelmeim teljes skáláját végigjártam vele, voltam fent és lent is. De, amit az elején nem tudtam volna belőle kinézni azaz, hogy a végén kettétörte a szívemet. Ezt az elején nem néztem volna ki belőle.

Kezdjük azzal, hogy a vége eléggé nagyot ütött számomra, sok lapot végigkönnyeztem. 

Nem mondom, az írónő eléggé kemény témát választott, mondjuk ez nála nem is meglepő, hiszen mindig ilyenekkel dolgozik, de most úgy éreztem ez az, amit vártam tőle. Valami igai szívbemarkolóra, amit meg is kaptam a vége felé. Előtte kicsit megjártam azért a hadak útját.

De beszélek kicsit a végéről, ami számomra az egész könyv fénypontja volt!

Az írónő a vége felé haladva eléggé ütősen építette fel előttünk a végkifejletet, amire nem igazán számítottam. “Jó a legvégére, de, de na… . A Happy End, az Happy End…”  Nagyon megindítóra és szívet tépőre sikeredett az egész, bevallom még én is hullajtottam pár szem könnyet. 

Hogy ezt az elején miért nem hittem, hogy sikerülni fog neki?

A két főszereplőt szó szerint utáltam és azt a részt is, ahogy össze akartak jönni, mert egyszerűen úgy felhúztak, hogy azt hittem nem fogom végigolvasni a könyvet. A férfi főszereplőnk konkrétan egy két lábon járó fas… volt. Nem lebegett előtte más csak a lyukak, amiket be akart tömni. És amikor találkozott „szíve hölgyével”, mi történt? Ugyancsak be akarta tömni… Egy seggfej, akit nem tudom, hogy lehet megkedvelni, mivel semmi pozitívumot nem tudok róla mondani. Bas..-ni akar állandóan, és másról sem tud beszélni. Következtetésképpen arrogáns és egy két lábon járó fas… . Sajnos nem tudtam róla az elején semmi pozitívumot hozzákötni. Aztán itt volt nekünk a női főszereplőnk. Egy hisztigép, aki azon nyavalyog, hogy a Buldózer halálra akarja kef… és azon siránkozik, hogy ő amúgy ezt rohadtul nem akarja, de amúgy igen… Esküszöm elegem van a picsogásból és abból, hogy ezt 200 oldalig ezt olvastam. Mert ezek az oldalak nem szóltak másról, csak, hogy lány: “Le akarok vele feküdni, nem akarok.” férfi:” De én meg akarom bas….”  szóval jócskán felment bennem a pumpa. A kis fénypont ebben azok a részek voltak, amikor visszaemlékeztünk a múltba, de az elején nekem ez kissé zavaros volt. Később megtudtam, hogy szándékosan és ez végül nagyon tetszett benne, bár, amikor ugye nem értettem meg, akkor kissé furcsálltam.

De utána végre felragyogott a nap és igazán beindult a történet.

A főszereplőkről alkotott véleményem a végére nem teljese változott meg. Elismerem a démonjaikat, a küzdelmeiket, de számomra akkor sem lettek azok, akiket teljesen szívembe zártam.

Hogy mit gondolok?

Összességében jó kis könyv volt, igaz az elején megküzdöttem vele, de a végére megérte várni rá.

Nagyon köszönöm az írónőnek és a kiadónak a bizalmat és a recenziós példányt, nagyon várom már az írónő következő könyvét.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“Mindenkinek vannak emlékei. Jók és rosszak egyaránt. Nem kell őket elfelejtenünk, hiszen azok formálnak minket. Vannak boldog emlékek, amely nevetéssel, vannak szomorúak, amelyek könnyekkel formálják jellemünket. Őrizzük egésze addig, amíg földi utunk véget nem ér! Mert ezek a pillanatok mutatják meg nekünk, hogy nem éltünk hiába.”

“A hősiesség nem rangban, hanem az emberek nagyságában rejlik.
Hős lehet egy anya, aki szenvedés árán, de világra hozza gyermekét.
Hős lehet az a nő, aki mindennap a családjáért fáradozik…
A hősünk köztünk élnek.”

5/3.5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s