Vonzó hagyaték

Tartalom:

“Szenvedélyes vágy és örökölt gyűlölet
A küzdelem Weston Lockwood és köztem évtizedekkel a születésünk előtt kezdődött. A nagyszüleink a legjobb barátok és üzlettársak voltak, legalábbis a nagyapám esküvője napjáig – ekkor a menyasszony kibökte, hogy képtelen hozzámenni feleségül, mert Weston nagyapjába is szerelmes. A két férfi éveken át nagy harcot vívott Grace Copelandért, aki egyébként szintén az üzlettársuk volt, azonban egyikük sem tudta teljesen megszerezni a nő szívét. Végül hárman háromfelé mentek.
A nagyapáink mást vettek feleségül, és a két férfi ádáz ellenfelekké vált az üzleti életben is. Apáink is folytatták az idővel megszokott küzdelmet. Majd Weston és én is. Igyekeztünk a lehető legnagyobb távolságot tartani egymástól. Az a nő azonban, aki miatt egykor kirobbant a háború, meghalt, és a világ egyik legértékesebb szállodáját váratlanul a nagyapáinkra hagyta, hogy osztozzanak meg rajta. Úgyhogy most itt vagyok egy szállodában azzal az emberrel együtt, akit születésemtől fogva gyűlölnöm kellene, és próbálom megoldani ezt az örökül kapott, bonyolult helyzetet.
Szokás szerint hamar egymás torkának estünk. Szívből gyűlöltem Weston Lockwoodot: magas volt, okos, fennhéjázó és túlságosan is jóképű. Tűz és víz voltunk. A családunk már megszokta a háborúskodást. Azonban volt egy apró kis gond. Valahányszor összevesztünk Westonnal, végül valahogy mindig az ágyban kötöttünk ki.
A New York Times bestsellerszerző, Vi Keeland az év legszenvedélyesebb romantikus történetét hozza el az olvasóknak.



Nagyon is vonzó ez a történet.

Vi Keeland legújabb könyv újra olyan magasságokba repített, amit már nagyon régóta vártam nem tudtam a történettel egyszerűen betelni.

Róma és Júlia történet.

Legalábbis amikor elolvastam a fülszöveget, nekem rögtön ez ugrott be és ezért us vártam annyira, hiszen tudom, hogy az írónő csavarni fog egy akkorát ezen a szimpla romantikus szálon, hogy padlót fogok tőle. Meg is kaptam a várva várt hatást. 

Egyrészt kezdem a női főszereplőnkkel.

Fifi egy igazán belevaló karizmatikus nő, aki elveszi amit akar, de meg is küzd érte. Kiválóan megállja a helyét egy férfiak által uralt szakmában és az apjával szemben is. Talpraesett és önálló karakter, aki végre tudja is, hogy mit akar. Méghozzá született ellenségét akarja magában. Amikor legelőször megtapasztalhatjuk azt az eget rengető feszültséget, amit a két főszereplő között gerjed, valahányszor veszekednek, ez eléggé gyakran megesik, az olvasó először nem is tudja hova kapja a fejét. De ami a számomra a legjobb volt az egészben az, hogy Fifi egyszer sem megy át szende kis szűz lánykába, valahányszor Waton ráparancsol, hogy azonnal tolja le a bugyiját, ő sem rest azt mondani neki, hogy fogja be és azonnal bas.. meg. Egy nő aki tudja mit akar és végre nem egy rinya gép, aki azért sír mert akarja a pasit, de mégsem és kb. száz oldalig ezt halhatjuk. Nem rögtön a közepébe vágunk. Végre és köszönöm! annyira elegem volt már a nyávogós picsákból, akik csak teszik az agyukat, hogy jaj kell nekem, de mégsem és jönnek a nagy sóhajok. Nem. Fifi megragadja és magának követeli azt amit akar. VÉGRE!

Weston már eléggé más tészta volt. Alapból mindig úgy kezdünk, hogy látunk egy félistent, akinek akkora az egója mint egy hegy és általában mindig hozzájárul az is, hogy egy ordas nagy barom is egyben. A legérdekesebb, hogy ő volt az egyetlen férfi karakter a Vii Keland könyvekből akit nem gyűlöltem meg első kézből inkább mulatságosnak találtam, ahogy folyton piszkálja Fifit és kialakult közöttük egy ilyen adok-kapok. Ami egy idő után mindig egy nagy veszekedős sex-be torkollott. Tudtam, hogy az írónő ezt a karakterét is sokkal jobban fogja majd árnyalni, de erre nem teljesen számítottam. Ugye mint sok olvasója tudja, hogy az írónő szerezi keverni a romantikus erotikus könyveit igen komoly témákkal is, mint a családon belüli erőszak és más hasonló kemény témákkal. Ez a könyv sem maradhatott ki a sorból és West sem. Annyit elárulok, hogy a látszat csal vele kapcsolatban.

A történet miszerint két család már harmadik generációban hadban áll egymással nagyon tetszett. Imádtam ezt a szálat benne és felettébb érdekesnek és izgalmasnak találtam. Nem tudtam nem imádni! A történet sok igazságot foglal magában és felnyitja az olvasok szemét bizonyos dolgokra.

Összegezve. Nem tudom, hogy ez a könyve, vagy a Viszony viszi-e a pálmát az írónő összes könyvei közül, mert nagyon nehéz választanom. A Viszony a lelkemig hatolt és teljesen összetört, annyira, hogy sokszor felemlegetem és átélem magamba a történetet, mert bennem mély nyomot hagyott. Ez a története pedig igen közel áll hozzá és teljesen át tudtam élni.

Megéri még mindig az írónőtől olvasni!

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“A keserédes emlék is jobb, mint a megbánás.”

„Tudod, mi értelme van az akadálynak?
– Micsoda?
– Próbára tesz, hogy érdemes vagy-e a győzelemre. Mégis hogy mutatod meg valakinek, hogy érdemes-e harcolni érte, ha nem győzöl le minden utadba kerülő akadályt? Ha csak üldögélsz a seggeden, és meg sem próbálod… – Megrázta a fejét. – Ezek szerint nem érdemled meg a győzelmet. Azt hittem, ennél tökösebb vagy, kölyök!” 

“Amikor valami jó történik, az első reakciónk az, hogy megünnepeljük egy koccintással. Amikor valami rossz történik, azért iszunk, hogy felejtsünk. És amikor semmi nem történik, azért iszunk, hogy történjen végre valami. Ezért vagyunk alkoholisták.”

5/5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s