A dél királynője

Tartalom:


“özponti ​Bűnügyi Hivatal Azonosítási főosztály Nyilvántartási szám: 8653690PA/42 Név: Teresa Mendoza Chávez; Beceneve: Mexikói Személyleírás: Szeme: fekete; haja: fekete; különös ismertetőjele: nincs; testmagassága: 1,65 cm; sovány testalkatú. Bűnügyi leírás: Született: Culiacán, Sinaloa, Mexikó. Apja spanyol, anyja mexikói. Élettársi viszony a Juárez klánnal kapcsolatban álló Raimundo Dávila Parra (Gringó Dávilá) pilótával. Spanyolországba menekül. Melilla. Kapcsolat az éjszakai bártulajdonos Dris Larbival. Algeciras. Gibraltár. Kapcsolat a vitorlázó repülő Santiago López Piesterrával. Cigaretta- és kábítószer-kereskedelem. A határőrség által őrizetbe véve. Átszállítva az El Puerto de Santa Maria fogházba. Arturo Pérez-Reverte: Spanyol újságíró, író. 1951-ben született Cartagenában. Huszonegy éven keresztül haditudósító. Riportokat készít Cipruson, Libanonban, Eritreában, Nicaraguában, Líbiában, Angolában, Szerbiában és Boszniában. Az egyik legnépszerűbb kortárs spanyol prózaíró, számos hazai és nemzetközi irodalmi díj kitüntetettje. 2003-tól a Spanyol Királyi Akadémia tagja. Különös vonzódást érez titokzatos, kalandos történelmi események, dokumentumok iránt, s nem egy könyvében a rejtélyek nyomába ered. Regényeit a krimibe illő fordulatos cselekményszövés és a rendkívül érzékletes környezetrajz tette világszerte közkedveltté. Műveit 23 nyelvre lefordították, négyből filmet forgattak. Magyarul két regénye jelent meg: A flamand tábla rejtélye (1996); A vívómester (2003). Legújabb munkája A Dél Királynője.”

Egyik nagyon jó barátnőm ajánlotta nekem ezt a könyvet. Tudni kell róla, hogy imádja a maffia és a kokainbárós történeteket, persze csak azokat  amik valósan mutatja be ezt a kegyetlen és hideg világot, nem pedig tündérmeséknek állítják be őket.

Így nagy nyugalommal bele is kezdtem az egészbe és bevallom az eleje nagyon is tetszett. Aztán jött egy olyan beszélgetésünk barátnőmmel, hogy én azt hitte ez a mű egy valós személyről szól és ezek benne tényleg megtörténtek. Majd jött a nagy pofára esés, amikor kiderült, hogy ez az egész a képzelet szüleménye és az író ezt az egészet csak kitalálta.

Na nálam itt szakadt el valahogy a cérna.

Ugye mint mondtam az eleje nagyon jó volt. Érdekfeszítő és izgalmas, tudni akartam mi, hogy után fog következni. Erre ez az egy mondta számomra olyan volt mintha ledőlt volna egy kártyavár. És a legnagyobb rombolást az író azért végezte, mert számomra teljesen olyan volt az egész és úgy is lett megírva, mintha ő lenne a nagy hős, a nagy író, aki minden bátorságát összeszedve elkezdte huzigálni az oroszlán bajszát. Erre kiderül, hogy ez az egész ajnározás csak egy nagy vicc…

Senki ne értsen félre nagyon jól tudom, hogy minden könyv egy-egy író agyszüleménye, de amikor már elhiszed, hogy mind ez tényleg megtörtént és kezded magad beleélni, akkor jön ez a kis fricska és elveszi a kedved. 

Amit én nagyon sajnálok.

Tényleg nagyon jó történetnek ígérkezett és lehet máskor még egyszer nekifutok, majd már úgy hogy tudom ez az egész egy fikció, de most ez kissé mellbe vágott és nem akartam folytatni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s