Mi hétköznapi halandók

Tartalom:

“NEM KELL MINDENKINEK KIVÁLASZTOTTNAK LENNI.
Hősnek, aki szembeszáll a zombikkal vagy a lélekevő szellemekkel, vagy az új fenyegető dologgal – a kék fényekkel meg a sok halállal –, bármi is az.
Mi volna, ha TE lennél Mikey? Aki csak túl akar lenni az érettségin, majd jól szórakozni a banketten, de előtte valaki felrobbantja az iskolát. Már megint.
És mi van akkor, ha TÉGED nagyobb problémák gyötörnek, mint a következő világvége, mert meg kell találnod a különlegest a saját hétköznapi életedben?”

Angolul, nyersen lefordítva Mi is itt élünk. Ez talán egy kicsit jobban illik magához a történethez is, ahogy az angol borító is.

Erről a könyvről sosem hallottam még, de a könyves csoportunkban ez volt az a kötet, ami februárban együtt elolvastunk. Hát eléggé vegyes kritikát váltott ki mindenkiből, kiből pozitívat, kiből negatívat.

Na én a negatívak táborát erősítettem.

Nekem ez a könyv maga olyan volt mint egy foghúzás. Kellemetlen, féltem tőle és hiába biztattak, hogy nem lesz semmi baj én csak azért is féltem tőle, mert egyszerűen annyira untatott, hogy majd bealudtam rajta. 160 oldalig bírtam, utána nem is olvastam tovább.

Pedig az alap koncepció nem is lenne olyan rossz, ha nem lenne dög unalmas. Végül felvilágosítottak, hogy ez igazából egy fantasy paródia akart lenni, de én inkább kínomban röhögtem rajta. De lehet csak én vettem túlságosan is komolyan az egész művet. Nekem túlságosan vontatott és kínos volt. Az egész lényeg az volt, hogy felrobban néha a suli, de össze akar a főszereplő jönni egy csajjal… Engem az sokkal jobban izgatott a párduc és az Istenek, mint egy rohadt tini románc. De persze ezt a kívánságomat nem teljesítette a könyv.

Az viszont tény, hogy a szereplők igen árnyaltak és kifogástalanok lettek. Ne skatulyából rángatták ki őket, hanem kellően elmélyítette az író őket.

De nekem ez olyan lett mint egy fantasy sorozathoz köthető olcsó novella, ami csak arra kellett mert a fanok nyaggatták az írót és a kiadót. Örülök, hogy nem kellett rá kiadnom 3.500 Ft-ot, mert a könyvtárból ki tudtam kölcsönözni.

Szóval jó nagy csalódás…

Kedvenc idézetem a könyvből:

“– Hát, a hegekkel az van – szólal meg –, hogy semmi mást nem lehet csinálni, mint büszkén viselni őket.”

5/2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s