Caraval (Caraval 1.)

Tartalom:

“Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!”

Egy szemkápráztató kaland, ahol sose higgy a szemednek!

Őszintén megmondom, hogy nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Annyi jót hallottam róla, Moly-on mindenki dicsőíti és azok a fanart-ok! Szóval kicsit sokat vártam tőle.

De az érzéseim kissé vegyesek lettek az elolvasása után.

Nem mondom azt, hogy nem szerettem. Mert egy olyan világot épített fel, valamint egy olyan történetet mesélt el, ami érdekes és látványos, de nem túl energikus. Ettől eltekintve nagyon élveztem. Csodálatos volt, ahogy egy sajátos, egyedi világ bontakozott ki a szemem előtt, amiről magam sem tudtam, hogy most mi az igaz és mi a szemfényvesztés. Próbáltam nyitott szemmel “járni”, de engem is úgy elvarázsolt a Caraval, hogy amikor felébredtem kissé csalódott voltam, hogy véget ért ez a szép álom.

Mert az is volt! Egy csodás álom, amiből senki nem akar felébredni. 

Az egész történet olvastatta magát, nem akartam belőle kiszállni, mert egyszerűen csak úgy vittek magukkal a sorok és az újabbnál-újabb impulzusok, amik a történet során értek.

Hogy mi volt számomra a két legnagyobb meglepetés?

Az egyik az volt, hogy ugye nem éreztem túl mozgalmasnak. Félreértés ne essék, a könyv valóban nagyon megy, de lassan bontakozik ki minden a szemünk előtt maga a történet és ez számomra egy kissé vontatott volt, illetve több pörgős részt vártam benne. De így sem okozott csalódást, mert élvezettel olvastam a sorokat.

A második a vége volt! Akkor csattanással zárult le, hogy kis híján felkiáltottam, hogy ez most mégis mi a franc??? A vége felé ugyanis, annyira felpörögtek az események, hogy csak kapkodtam a fejem és nagyokat pislogtam, próbáltam mindent felfogni és összehozni.

Bíborka számomra olyan volt, hogy nem tudtam vele teljesen azonosulni. Teljesen más temperamentum ugyanis mint én, más a gondolkodási módja. Éppen ezért sokáig abban reménykedtem nem végig az ő szemszögéből fogjuk látni a történetet. De aztán egyre jobban kezdtem kissé megkedvelni. Nem zártam szorosan a szívembe, mert még mindig vannak ellenvetéseim ellene, de azt mondom a könyv végére, hogy nem bántam meg az ő szemszögét.

Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat második részére, mert izgalmasnak ígérkezik már csak az első rész vége miatt is.

EGY JÓ TANÁCS! A MÁSODIK RÉSZ FÜLSZÖVEGÉT, CSAK AZ ELSŐ KÖNYV ELOLVASÁSA UTÁN OLVASD EL ÉS UGYAN ÍGY A HARMADIKKAL IS, HA NEM AKARSZ MAGADNAK NAGY SPOILER-T!!!!

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“– Még ha másoknak nem is hazudunk, saját magunkat elég gyakran be szoktuk csapni.”

“(…) a remény, az nagyon erős érzelem. Vannak, akik azt mondják, önmagában is képes táplálni a csodát. Igaz, megfoghatatlan, és nem annyira maradandó, de nem kell belőle sok.”

“A megvalósuló álmok gyönyörűek, de ha az ember egy álomból képtelen felébredni az rémálommá válhat (…)”

5/4,5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s