Vica (Szinglik 4.)

Tartalom:

Négy gyerekkori barátnő számára úgy hozza az élet, hogy egy időben válnak szinglivé, ezért úgy döntenek, a már hagyománnyá vált közös nyaralásukat az eddigieknél is emlékezetesebbé teszik. A választásuk Szantorini szigetére esik, ahol elmerülhetnek a féktelen bulizás, a vérpezsdítő szórakozás és a fesztelen kikapcsolódás örömeiben.
Azonban arra egyikőjük sem számít, hogy az eltöltött egy hét alatt felszínre törnek az elmúlt évek elfojtott sérelmei, fény derül rég eltemetett titkokra, ráadásul olyan váratlan helyzetekbe sodorja őket az élet, ami alapjaiban rengeti meg a sziklaszilárdnak hitt barátságukat.

Tengerpart, forróság és igazi érzelmi kavalkád.”


Hát igen. Most jön a fekete leves.

Vica szemszöge volt az amit a legjobban vártam! Tudni akartam mi az ördög is van most ezzel a démonnal és amire fény derült leesett az állam és annyira kiakadtam, hogy ha valós személy lenne tuti megfojtottam volna egy kanál vízben.

Hogy lehet valaki ennyire undorító?

Eredetileg nem sok bajom volt vele. Elvétve azok a Riban… és Punc… felvilágosításaiból semmi. Felőlem lehet fas… imádó. Ha a férfiaknak lehet, miért ne lehetne a nőknek is, anélkül hogy riban…-nak bélyegeznék meg? Ezzel semmi baj nincs. Addig, amíg a kiszemelt facér. Ha olyannal kezd ki akinek van felesége, vagy barátnője és ezt tudja és még úgy is beleül a far… akkor megölöm… csak úgy szépen és finoman kibelezem.

Aztán kibújt a szög a zsákból. Nem számítottam erre. Vica dögös csomagolásba borította a sátáni énjét, amelyet először nem hittem volna. Le a kalappal az írónő előtt, ahogy megalkotta ezt a kiforrt személyiséget, akármekkora ocsmány is a szereplő azt el kell ismerni, hogy jól lett megírva. De a legutálatosabb karakter lett a viselkedése és egy bizonyos látásmódja miatt.

A vége az hatalmas volt! “A sértett buta nőnél csak egy rosszabb létezik egy férfi számára. A sértett okos nő.” Szerintem egy nő is ettől fél a legjobban.

Szóval az írónő előtt ismét le a kalappal! Irány Santorini!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Sosem hittem, hogy igaz a mondás, miszerint egy barátság legnagyobb ellensége az idő és semmi más.

Talán csak nem akartam elhinni, hogy igaz lehet, miszerint két embert képes úgy átformálni az idő vasfoga, hogy végül alig ismernek magukra.”

5/5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s