A jövő zenéje

Tartalom:

“Néha találkozol olyan emberekkel, akik nem tartoznak sehova. Ezért beengeded őket a saját kis világodba.
Egyéjszakás kaland külföldön, amelyet a bosszú táplált.
Az erőteljes kémia, amelyet egyikünk sem tudott letagadni.
Egy szalvétára írt megállapodás, miszerint ha valaha újra találkozunk, többé nem engedjük el egymást.
Nyolc évvel és ezer mérfölddel később, itt van New Yorkban.
És Amerikában minden zeneszerető lény megszállott rajongója.
A megfoghatatlan ír költő, akinek zenei producerek hevernek a lába előtt.
A hóvihar az én tökéletesen nyugodt kis hógömbömben.
Van munkám, amit szeretek.
Egy pasim, akit imádok.
Egy lakás, egy lakótárs, egy élet.
Megváltoztam. Ő is megváltozott.
De megtartotta a szalvétát.
A kérdés, hogy betartsam-e a neki tett ígéretemet.”


Semmi nem az aminek látszik, vagy aminek olvassuk!

Ezt már akkor megtanultam, amikor az írónőtől a Csóktolvaj-t olvastam, hiszen az is egy olyan felkavaró könyv lett, ami levett a lábamról és megbotránkoztatott. Hiszen elsőre egy eléggé egyszerű történetnek tűnik, legalább is fülszövegileg, aztán amikor elkezded olvasni rájössz mennyire félreismerted elsőre.

Nem egy könnyű olvasmány az biztos. Ha valaki olvasta a Csóktolvaj-t, tudhatja, hogy az írónő nem olyan történeteket ír, amik tündérmesék. Nem. Ő a való életből merített nekünk, valós személyekből merített ihletett, ráadásul úgy, hogy a történet nyomor hagyjon az olvasóban.

Először talán én is azt hittem ez is egy szimpla szerelmi történet lesz. Nyávogó csajjal, aki szemérmes és akit skatulyából húztak elő, ahogy a pasit is. Egy görög Isten, akiről szobrot kellene intézni, akinek akkora micsoda van a lába között, hogy bárki szívesen térre vetné magát előtte, akinek annyi IQ-a van, mint egy molylepkének es aki csak megdönteni akarja midig a csajt.

Na most Mal-en lepődtem meg a legjobban. Ugyanis az elején nem tudtam eldönteni szeretem, vagy gyűlölőm-e éppenséggel. Egy nagyon összetett személyiség lett belőle, aki minden egyes oldalon tovább bontja kis saját magát és az életét a szemünk előtt, hogy mi magunk döntsünk a sorsáról. Vagyis arról, hogy most akkor ő a rossz vagy a jó fiú a történetben? Egy nagyon érdekes, erős és szemtelenül jó karakter lett belőle, aki vitte a prímet mindenkitől.

Rory is egy eléggé megnyerő karakterre sikeredett, de közel sem annyira, mint Mal. Őt talán a történet alakulásai tették a szememben különlegessé, hiszen az írónő nem egy tökéletes nőt hozott létre. Vannak hibái, ahogy mindenki másnak is. Szerelmes lesz, vágyakozik, rosszul dönt, félre lép… Minden olyan, amit mi más nők is lehet megteszünk, de nem valljuk be. Pedig a hibáinktól leszünk egyediek.

Ez a könyv is az!

Nem egy tömény rózsaszín felhő, amit miután végig olvasol, csak legyintesz és felteszel a polcodra, hanem egy kőkemény valóság, ami olyan mutat, amit lehet nem szívesen látnál, ő mégis elmesélik neked.

De persze azért ő sem tökéletes.

A történet számomra összesen két ponton nagyon nyilvánvaló volt és elég rossz, hogy azonnal rá lehet jönni két összefüggésre is, amik kiváltották a lavinát. Ez kicsit felbosszantott, de így belegondolva, oké, hogy erre én sokkal hamarabb rájöttem, de ha velem esett volna meg, valószínűleg én is nehezebb raktam volna össze a kirakóst.

Szóval a történet sem tökéletes, kicsit morbid, ha belegondolunk, kicsit szívszaggató, kicsit melegség. De pont ilyen az élet is! Olyan kis tökéletlen!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Találd meg, amit szeretsz, és hagyd, hogy megöljön.”

5/4,5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s