Tartalom:
“EZ ITT AZ EREDETI!
Kevesen tudják, hogy a Magyarországon oly népszerű 101 kiskutya-történet (‘a nagy kutyarablás’) alapja egy nagyobbaknak szóló, s a filmeknél a maga módján sokkal gazdagabb, csodálatos meseregény, amely 1956-ban jelent meg először. Mind emberi, mind kutyatulajdonságokkal felruházott hősei a szívünkbe lopják magukat.
A történet folytatásának, a második meseregénynek az alapötlete talán még érdekesebb, s a kidolgozás még elgondolkodtatóbb. Magyarországon először jelenik meg a két regény egy kötetben. A hozzájuk tartozó rajzokat az írónő útmutatásai alapján készítette a grafikus ikerpár – két hölgy. Két mű egy kötetben, végig az eredeti illusztrációkkal.”
Gyerekkorom kedvenc története!
Igaz én először a Disney változatot láttam, ami azonnal belopta magát a szívembe és nem egyszer láttam újra és újra. Azóta is nagy dalmata imádó vagyok. És nem akartam kihagyni ezt a könyvet.
Meglepődtem ugyanis is nem teljesen erre számítottam. Amikor Moly-on olvastam az értékeléséket nagyon megijedtem ugyan is eléggé rossz értékeléseket kapott, elég sok volt a negatív vélemény. Ezért is nem szoktam előtte olvasni a véleményeket mert utána berezelek.
Ahhoz képest mondjuk kellemesen csalódtam benne.
Nem azt mondom, hogy 100%-ig meg vagyok vele elégedve, mivel volt pár olyan dolog, ami nem igazán tetszett benne.
Például ott volt az a kis pont, hogy Pongó-t az egekig magasztalta a könyv, ő volt a legjobb, a legokosabb, a legtalpraesettebb és egyetlen hibája sem volt. Tudott olvasni, sőt még emberül is értett, ami a vége felé már kissé idegesítő is volt. Ehhez képest a felesége Kisasszony egy eléggé buta és elkényeztette kutyának lett megírva, mármint a férjéhez képest és ez engem nagyon felhúzott. Olyan karaktert alkotta meg általa, aki a férje nélkül elveszne és nem lenne képes az önálló életre. Ez számomra kissé sokat rontott a történeten.
De ettől függetlenül nem bántam meg hogy elolvastam. Bár nekem a Diseney feldolgozás még mindig jobban tetszik, biztos, hogy ezt is újra fogom majd olvasni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
„Nagyon félt, de elhatározta, hogy bátran fog viselkedni, és ez a létező legbátrabb bátorság.”
5/3,5
