Akkor szakítsunk

Taratlom:

“Miért kell a szilveszternek feltétlenül az önfeledt bulizásról szólnia? Van az úgy, hogy az ember legfeljebb annyira vágyik, hogy egy rossz film előtt belesüppedjen a kanapéba, csokit és chipset tömjön magába, és közben zokogva búcsúztassa az óévvel együtt a frissen gallyra ment kapcsolatát.
Épp így tervezte Lia is, miután stílusosan, december 24-én szakítottak Norbival.
A barátaik azonban nem pontosan úgy képzelték el az év utolsó napját, mint Lia, ezért a szilveszter éjszaka végül sokkal inkább egy őrült road movie-ra hasonlított, amely fölött mintha mindenki elveszítette volna az irányítást…”

3, 2, 1,… Akkor kezdjünk neki!

Hát talán ez az a könyv, amire azt mondanám, hogy nem lett a kedvencem. Tusom sokan istenítik Laura könyveit és én is olvastam már pár kötetét, de ez, olyan volt, ami nem lopta bele magát a szívembe nagyon sok szempontból.

A szereplők közül senki nem lett a kedvencem. Lia-tól konkrétan agyérgörcsöt kaptam akkora egy rohadt pics… . Esküszöm, ha csak két lapig befogta volna a száját, vagy valaki betömte volna valamivel, akkor talán ki lettem volna vele békülve egy kicsit. De ennek a tyúknak lehet csak egy fa… kellett volna és akkor elkuss… . „Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.” Vagy inkább agy… Már bocsánat. Szóval igen egy kissé felhúzott. És még csak nem is fejtettem ki teljesen az ő kis karakterét.

De ha már maga a főszereplő így felhúzott, akkor elég nehéz élvez i a könyvet, főleg, ha ehhez még jönnek felsorolások! Molyon volt egy lány @Cheril aki tökéletesen leírta én magam is, hogyan érzek ezzel a könyvel kapcsolatban pontokba szedve. Érdemes elolvasni!

De azért kiemelek néhányan részletet ebből, amiktől az én agyam is kissé felfortyant.

Azt már említettem, hogy a főszereplőnk egy kiálhatatlan ku.., akit saját magán kívül senki más nem érdekel. Innen jön az, hogy vajon Norbi mégis mi a fenét eszik ennyire benne? Konkrétan olyan mintha nem látná azt a hatalmas STOP táblát, ami a csaj előtt van, hogy álljon már meg, mert ez a csaj nem éri meg a fáradozást! Ekkora nyafka kis caf…

Igazából az egész könyvben ő volt a legnagyobb negatívum. Nem értem egy ekkora negatív szereplőt, hogy tehet meg valaki a regénye főhősének?

Na a többi szereplőről nem is beszélve, bár róluk vajmi keveset tudtunk meg. Sem azt mégis hogyan néznek ki, sem az, hogy a franca képesek elviselni ezt a tyúkot, akit egyesek a barátjuknak, mások a tesójának tartanak. 

Na és akkor a vége…

Ekkor klisét talán még életemben nem olvastam basszus!!! Nem spoilerezek, de amit ott a végén ezek ketten műveltek, hát az felért egy kisseb kivégzéssel. Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor olvastam. Bárcsak minden baj így egy csapásra meg tudna oldódni.

Szóval nem ez lett a kedvencem, első olvasásnak is éppen elég volt nekem, nem vagyok mazochista, de vannak, akiknek meg ez tetszik. Erre szoktam mondani, hogy ízlések és pofonok, mindenki másképp látja a világot.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“– Add ide a telefonom – ingatta a fejét Szilkó, én meg már pattantam is az íróasztalához, és felkaptam a készüléket.

– Jé, ezen még gombok vannak – ámultam el egy pillanatra.

– Veled ellentétben én nem várom el, hogy a telefonom okosabb legyen nálam – közölte egyszerűen, és már a füléhez is emelte.”

„Lia, annyi irodalmi érték van benned, mint egy darab téglában.”

5/3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s