Végzetes ​csábító (Csábító 3.)

Tartalom:

A ​legnagyobb bátorság az álarc levételéhez kell

Olivia és Niko a közös jövőjük reményében veszélyes feladatot vállalnak. Úgy döntenek, együtt épülnek be a maffiába. Niko álszemélyiségeit felhasználva a bejutás egyszerű ugyan, de a kiszállás korántsem az. Küldetésük során nem bízhatnak meg senki másban. Egyetlen hiba és oda a gondosan kidolgozott álca. Az egymásba vetett bizalom jelent számukra mindent. A túlélést. A kalandok során azonban újabb megdöbbentő, sokkoló darabkák kerülnek elő Niko múltjából. Veszélyesebbnél veszélyesebb helyzetekbe kerülnek, de ezek közül egyik sem olyan hátborzongató, mint Niko alteregóinak rengetege. Minden zavarossá válik, és még ők sem láthatják előre, mi történik, ha nem a rosszfiú lesz jófiúvá, hanem a jó kislány válik rosszá.
Bár mindkettőjüket más motiválja, a céljuk azonos: megszabadulni a láncaiktól és felszámolni a bűnszervezetet.
De Niko már érzi azt, amit Olivia még csak nem is sejt: a megmenekülés talán nem is lehetséges mindkettejük számára.+

“Elég rátok nézni. Istenem! Én akarok a kivégző osztag elé állni! Nem, én! Nem! Nem engedem, én fogok…”

Ez az egyetlen mondat tökéletesen körbeírja magát az egész történetet. Egy leheletnyi izgalom és veszély, tele tömörnyi nyifi-nyafival. De szerencsére csak az elején!

Számomra annyira elvette az izgalmat ez a folyamatos nyafogás, hogy néha már legszívesebben felordítottam volna, hogy fogják már be, mert nem lehet tőlük élvezni az egészet, azt hittem végig igy lesz. Nem tudtam értük izgulni, mert azon idegeskedek, hogy ők a főhősók és én azért könyörögnöm, hogy mondjuk Olivát tényleg lője főbe valaki, mert akkor végre csend lenne.

Aztán a nyafogás végre elhalkult, sosem tűnt el teljesen, de legalább már nem volt annyira hangos és kicsit kezdtem élvezni a könyvet. De ahhoz képest, hogy Oliviáta történet végér sem kedveltem meg újra, egész jó volt a lezárás. Nem ilyesmire számítottam, de jó volt.

Niko az első résztől kezdve lett egyre szimpatikusabb, a karakter fejlődése hihetetlen és látványos, továbbá imádni való is.

Nekem a másik dolog, hogy már szinte túlságosan nyálassá vált az egész történet. Az első részben még élveztem is Olivia és Niko szerelmét, de a második harmadik részben már túlságosan sok volt a nyál, már szinte úsztam benne.

Szóval eléggé vegyesek az érzéseim a lezárásról is és magáról az egész sorozatról.

Sajnálom, hogy nem lesz a kedvencem, mert az első rész után ezt hittem, de nem is ez volt a legrosszabb. Most pedig következzék a Heather vonzásában című mű.


Kedvenc idézetem a könyvből:

“Sosem tudhatjuk, mikor találkozunk a végzetünkkel és milyen külsőt ölt. Egy a lényeg, hogy ne sétáljunk el mellette.”

5/3,5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s