Joyce ​csapdájában (Bűnös viszony 2.)

Tartalom:

“William élete kész káosz. Őrlődik a Joyce iránti elkötelezettség és a Heather iránti forró szenvedély, a lelkiismerete és a szíve között. Túlfűtött kapcsolata Heatherrel közelgő esküvője miatt halálra van ítélve, és ha ez nem lenne elég, egy sorozatgyilkos is a nyomukban lohol. A férfi magánéletének védelme a távolságtartást, az életükért folyó harc viszont az egymásba kapaszkodást diktálja. William nem látja a kiutat, csapdába került. Az esze helyett az érzelmei irányítják, de igazán csak akkor omlik össze minden, amikor a múltjának egy rejtett darabja a leleplezés küszöbén áll. Kénytelen lesz súlyos áldozatot hozni annak érdekében, hogy a titkát megőrizhesse, és ezzel megóvhassa önmagát és a szeretteit.”


Én csapdába estem a könyv által!!!

Anne L. Green könyörtelenül elbán a karaktereivel és az olvasóival is!

Félreértés ne essék, ez nem szemrehányás, hanem dicséret! Miből is látszik a legjobban, ha nem abból, hogy egy 500 oldalas könyvet kereken egy nap alatt kiolvastam, annyira meg akartam tudni mi lesz a könyvben! A történet a lapokhoz szögezett és nem is akartam belőle kiszállni!

És mi volt az ami így a lapokhoz szögezett?

Őszintén megmondom nektek, hogy nem más mint Joyce karaktere. Már az első könyvben is nagyon érdekelt engem a karaktere, mivel egyszerűen nem tudtam eligazodni és rendesen fel is húzott már az első találkozásunk alkalmával! Továbbá tudni akartam a háttér történetét és azt, hogy mit tervez még Will-nek. Az ő karaktere volt az ami annyira felelcsigázott, elborzasztott és kiborított, hogy már csak miatta is tudni akartam mi lesz a történetben.

És amit kaptam attól leesett az állam.

Tudtam, hogy az írónőnek kiválóan megkreált karakterei vannak, de szerény véleményem szerint Yoce annyira jó lett, hogy az egész könyvet simán elvitte volna a vállán!

De egyszerre borzasztott és vonzott is az ő ferde személyisége. Borzasztott, hiszen mint kiderült finoman szólva is egy elmeháborodottal van dolgom és vonzott, mert mégis tudni akartam mit tervez, vajon mi jár a fejében, vajon ő tényleg ilyen volt a kezdetektől, csak ahogy Will, én is ennyire vak voltam? Szóval egy szó mint száz, Yoce miatt is imádtam ennyire a könyvet. A továbbiakban még azért is, mert az írónő úgy csűri és csavarja a szálakat, hogy azt hittem ki sem tudom majd ebből magam bogozni. De egyszerűen imádtam, mert sokkal többet adott mint az első része… az elsőben ugyanis csak elhintettek nekünk néhány, kis morzsát, elhúzta az orrunk előtt a mezes madzagol, amire én azonnal rá is kaptam és nem akartam elengedni. Sőt meg most, miután kiolvastam a könyvet, a hozzátartozó két novellát, a Joyce elméjében és a Tűzzel játszol, valamint olvastam már a Baljós szitakötőt is, azt üvöltöm majdnem, hogy azonnal akarom az összes könyvet ehhez a sorozathoz!!!!!

Anne L. Green ráadásul annyira jól vezeti fel a cselekmény szálakat, hogy egészen a végéig izgultam, hogy na akkor kost mi lesz a vége! De még a novellával sem lett vége!!!!!

Esküszöm az írónő engem tuti el akar tenni láb alól, mert én ezt nem fogom tudni bírni!

Tudni szeretned miért vagyok így kiakadva a Joyce elméjében novella miatt? A linken olvadhatod róla a véleményem:

És hogy mit gondolok Will-ről?

Hogy egy hatalmas nagy idióta!!! Esküszöm a falnak megyek ettől az idiótától! Ott van előtte a a hatalmas STOP tábla, meg mindenki ordítja, hogy ne csináld,hülye vagy. Erre ő mégis mit lép? Hát persze, hogy az ellenkezőjét. Meg mi az, hogy mindenki terheit magán cipeli? Esküszöm ekkora hülyeséget meg életemben nem hallottam. Neki nem hős komplexuma van, hanem egyszerűen egy gyökér, már bocsánat. Annyira idióta, hogy semmit nem vesz észre ami a szeme előtt van és csak később kapcsol, amikor már persze beütött krak.

Hearther-t az elejétől a végéig imádtam! Ő megmaradt ugyanannak a szereplőnek akit bírtam az egész történetben, az elejétől a végéig.

Még annyi, hogy páromnak a teljes sorozatot felolvastam és meg sosem láttam így kiborulva karakter miatt. Ő is ahogy én, Yoce-t kinyírta volna amikor kórházban volt, Will-nek pedig bemosott volna egyet, hátha attól észhez tér, hogy a menyemasszonyával valami nagyon nincs rendbe nyaktól felfelé. Általában én szoktam kikelni magamból egy-egy karakter, vagy jelenet miatt. Innen is látszik mennyire jóra sikerült az egész, mert most nem csak én üvöltöttem, hanem ő is. Szerintem a szomszédainak kicsit furán nézhettek. De ezt váltotta ki belőlünk a könyv, valamint maga a sorozat is!

Innen is nagyon köszönöm az írónőnek és a kiadónak ezt az érzelem dús és látványos történetet, valamint a bizalmat!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Élni nem mindig ésszel kell. A szíved dobogása az, ami életben tart. Ezt ne feledd!”

5/5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s