Mint az óramű (Winie Langton történetek 7.)

Tartalom:

“Lehet, hogy nem mindenható, vagy érinthetetlen, azonban meglehetősen dühös.
Bár a lakása leégett, és mindene a tűz martalékává vált, nincs ideje emiatt siránkozni. Harryt elrabolták, Winie pedig mindent felforgat annak érdekében, hogy megtalálja. Szembemegy a családja akaratával, és még Ezra Cassidyvel is egyezséget köt, annak ellenére, hogy pontosan tudja, ennek súlyosan meg fogja fizetni az árát.
Harry talán még sosem volt ekkora bajban. A medálja és a szerencséje nélkül csak az évek alatt rutinná vált túlélési képességeire, és Winie-re számíthat, de lassan kezd kifutni az időből.
Will tudomást szerez arról, hogy az édesanyja életben van, bár már koránt sem ugyanaz az ember, akire gyerekkorából emlékszik. Cornelia hűvös, távolságtartó, és a végletekig manipulatív…
Woolf Langton eközben felfedezi, hogy a Mesterkulcsot ellopták, és nem telik sok időbe, hogy újabb tolvajtárgyaknak vesszen nyoma, az áruló pedig talán közelebb van, mint hinnék.”


A Winie kalandok, utolsó része!

Ez az egyetlen mondat több érzelmet váltott ki belőlem, mint gondoltam.

Amióta lekezdtem olvasni a sorozatot azóta a rabja lettem és mikor az utolsó előtti résznek a végéhez értem, természetesen azonnal akartam az utolsót. Örültem és sírtam is egyszerre amikor készhez kaptam végre! Örültem, mert imádom Winei történeteit, ugyanakkor a lelkem egy kis darabkája megsemmisült, hogy vége a sorozatnak. Pont így éreztem magam a könyv végén is. Sírtam, hogy vége lett, de örültem is egyszerre, mert ismét egy olyan bravúros történetet kaptam készhez, ami megérte a várakozást, és amely ugyanolyan nagy hatást gyakorolt rám mint a többi rész.

Ez a rész is nagyon ütősre sikeredett, de az írónő belevitt egészen durva jeleneteket is, amik már nem ártottak a történetnek. Winie-t és Harry-t még mindig imádom, irtó cukik együtt és az, hogy Ray és Will?

Pontosan ilyen befejezést akartam. Először azt hittem az írónő kissé rövidebre fogja zárni az egészet, hogy kiszabadítják Harry-t és csókolom, de rendesen meglepett és kiválóan zárta le az összes eddigi elváratlan szálat. Bár én még most is azt mondom, hogy hol a többi része??? Mert nem akartam, hogy vége legyen az egésznek!

Összeségében imádtam az egészet és örülök is, de sírok is attól, hogy vége!!!!

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Jó napot, Msr. Roghan, igen, azt terveztem, hogy megsétáltatom kicsit a tömb körül.

-Tökéletes hallak ám benneteket – jegyezte meg Harry, – Hozom a nyíkörvet meg a pórázt és mehetünk.”

“– Az utolsóban lesz – dohogta. – Biztos vagyok benne. – Akkor menj el az utolsóig, és nézd meg – indítványoztam, de csak felhorkant. – Épp ez a lényeg. Ha odamegyek, hogy megnézzem, nem lesz ott. – Igen – nyögtem, miközben felfeszítettem egy újabb fémajtót, mely magas hangú nyikorgással engedett. – Direkt változtatja a helyét, hogy veled kibabráljon.”

5/5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s