Tartalom:
“Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.
Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.
A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik.
A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.”
Az első része jó kis bevezetés volt magába a történetbe, tetszett, ahogy bevezeti a cselekményt és megismerhetjük a történet fő mozgató rugóját.
A második része nagyon meglepett nem gondoltam, hogy ő lesz benne és főképp arra nem, hogy az ő szemszögéből követhetjük végig a végjátékot. Tetszettek, de nagyon rövidnek éreztem mindkettőt. Mint magánál a könyvnél is.
Kedvenc idézetem a könyvből:
“– A hősiesség és a hülyeség semmiben sem különbözik egymástól, ezt jobb, ha az eszedbe vésed. A hősök ugyanúgy meghalnak, mint hülyék, csak általában sokkal hamarabb.”
