A bálterem


Tartalom:

“1911: ​A yorkshire-i lápvidék határán álló elmegyógyintézetben, ahol a férfiakat és nőket magas falakkal és rácsos ablakokkal elválasztva kezelik, van egy bálterem, tágas és gyönyörű. A bentlakók minden héten egyszer, egy örömteli este erejéig összegyűlnek, és táncolnak.
Amikor Ella és John találkozik, táncuk örökké megváltoztat két életet.
Igaz történeten alapuló regény egy valószínűtlen szerelemről, veszélyes megszállottságról, őrületről, józan észről és arról, ki dönti el, melyik mit jelent.

„Szívszorító történet arról, hogy a szerelem a legsötétebb időkben is képes kivirágozni.” – Cathy Rentzenbrink

Éld át az élményt!”



Szívmelengető és összetörő történet, amely mélyen nyomat hagy az emberben.

Nehéz magát az egész történetet szavakba önteni, mert egyszerre nagyon sok. A témák, amiket feszengett nagyon érzékenyek és megosztóak, ugyanakkor mindezeket egy csodalatos szerelmi történetbe építi bele, ami szintén összetöri az olvasót.

Nem igazán tudom, hogy pontosan hol is kezdjem el a véleményem erről a könyvről, mert még kissé mindig a hatása alatt állok. De azt le kell szögeznem, hogy mesteri. Igazi a szerelmi rész kissé kiszámítható volt az elején, de minden más téren a könyv, sikert sikerre halmozott és megdöbbentően jó lett. A könyv annyira hitelesen adja át az érzés, hogy szinte mellbe vág.

Az eleje vérfagyasztó és izgalmas, szinte alig lehet tudni bármit is a cselekményről, de a folyamatosan hátborzongató és gyomor felfordító dolgokat az intézetről folyamatosan kapjuk. A betegekről szinte semmit nem lehet tudni, ki hogyan került be, még magukról a főszereplőkről is csak találgatni lehet és ahogy haladunk előre az egészben az elején egyre hátborzongatóbb és megosztó a könyv. A csúcspontján a történet, mintha kissé megakadt volna. Elkezdett kibontakozni a szerelmi szál és ez kissé belassította, majdnem unalmassá is tette ezáltal, mivel nem kaptunk annyi impulzust, mint az elején. Lehet valakinek jót tett ez a kis szusszanásnyi idő, de én jobban szeretem, ha valami folyamatosan pörög. A vége felé szerencsére újra beindult minden és csak kapkodja a fejét az ember. A legvége pedig szívfájdítóan cseng vissza.

Nagyon érdekes, hogy nem egy, kettő, hanem három szemszögből követhetjük végig az eseményeket, ami nagyon megosztotta magát a könyvet, de ez pont így volt jó.

Két kedvenc szereplőm pedig nem a főszereplők közül kerültek ki, hanem éppen két mellékszereplő, az orvos és Clem az egyik beteg. Mindkét karakter tökéletesen meg lett alkotva, éppen eléggé árnyaltak és mellbevágóak ahhoz, hogy emlékezetesek maradjanak.

A történet nagyon jól felépített, tetszett benne, hogy sokakról nem tudtuk meg mégis, hogy kerültek oda, vagy mi lett velük miután elhurcolták őket, ezt az írónő az olvasó fantáziájára bízta, ami kissé ijesztő, de ugyanakkor szerintem nagyon is jó.

A történet azonban nagyon megosztó, mély tartalma miatt. Ahogy ez a korba is felfedezhető volt, mindenki másképp tekint azokra, akik abban az épületben vannak és másképp bánna velük. Számomra az a legérdekesebb az egészben, ahogy az orvos véleménye megváltozik a végére.

A legrémisztőbb az egészben azonban az, hogy ez a történet igaz történeten alapult és ettől kezdve talán csak még nehezebb feldolgozni az olvasottakat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“A zenével ellentétben a túlzott mértékű olvasás bizonyítottan ártalmas a női elme számára.”


5/4,5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s