Lángoló tenger


Fülszöveg:

“Caledonia ​Styxtől még fiatal lányként elvette a szüleit és az öccsét egy könyörtelen hadúr. Az ifjú kapitány most a bajtársnőivel hajózik a halálos Kartács-tengeren, készen arra, hogy visszavágjanak a rettegett zsarnoknak.

Mióta a hírhedt Aric Athair vérszomjas katonái, a kartácsok, végeztek a családjával, az elárvult Caledoniát csakis a bosszúvágy vezérli a veszélyes vizeken. Hajója, a Mors Navis legénységét csupa olyan lány és nő teszi ki, akik hozzá hasonlóan elveszítették a családjukat és az otthonukat Aric meg az emberei miatt. A küldetésük nem más, mint életben maradni, és legyőzni a kartácsok hadihajóinak gyilkos flottáját.

De miután Caledonia legjobb barátnőjének és elsőtisztjének életét megmenti egy dezertálni vágyó kartács, a kapitány kénytelen fontolóra venni, vajon hagyja-e a fiúnak, hogy a hajójukon maradjon. A jóképű idegen rögtön megdobogtatja Caledonia szívét. De tényleg épp egy kartács lenne a kulcsa, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljanak Aric Athairrel – vagy a fiú végül veszélybe sodorja mindazt, amiért a Mors Navis legénysége annyit küzdött?”

Egy kissé gyerekes…

Mikor lesz mar végre tényleg olyan kalózos könyv, amiben nem visítozó kislányokról olvashatok és a kapitány is legálabb elmúlt már 18? Néha mar tényleg nevetséges volt az egész, ahogy átment valami féle vattacukor regénybe, legfőbbképpen a lányok és a nagy “CSALÁD”, miatt. A legénység és a kapitány is vicc tárgyát képezte, hiába voltak egyébként jól megírt szereplők. Mindegyiknek megvolt a maga háttér története karizmája, kisugárzása, feladata, de egyik sem volt annyira kifejtve, hogy bármilyen hatást is gyakoroljon rám, beleértve a kapitányt és az elsőtisztet is. Itt jön a képbe a túl sok szereplő, akiket mind ki akarunk fejteni, be akarunk mutatni, mert mindegyiknek van külön háttér story-a, de ha mindegyiket kifejtenénk, akkor az igazából egy felsorolás lenne és azt ugye nem szeretnénk. Itt jön a képbe az, hogy egyik szereplőt sem fejtik ki túlságosan, de nagy szerepet szánnak neki. Így összejön egy olyan kis összevisszaság, hogy egy fontos szereplőről, akik majdnem az egész legénység, szinte semmit nem tudunk meg, azon kívül, hogy valami érdekes neve van és éppen mit dolgozik a hajón. Szóval sajnos egyik lány sem nőtt igazán a szívemhez és nem szorult el túlságosan a szívem, amikor valamelyik meghalt.

A kapitány számomra egy eléggé idegesítő személy volt, akit érdekes, hogy a könyv legelején nagyon megkedveltem, a végére azonban eléggé ellenséges lett számomra mert egyáltalán nem éreztem annak az igazan erős személyiségnek, aki nem képes elvezetni egy egész legénységet, főlegnem egy egész flottát. Még gyerek Istenem…

Az egyetlen karakter, akit egy kicsit megkedveltem az Vérfog volt. Ő neki elég erős volt a személyisége és kiválóan meg volt írva, mint karakter. Róla szívesebben olvastam volna, mint kapitány, nem, mint mesterlövész. Valamint a kartácsról, aki pimasz volt és nagyon szórakoztató. Ők ketten üde kis színfoltok voltak számomra.

A másik nagy foghúzás az a szerelmi szál beleerőltetés volt. Mert persze ez egy romantikus, kaland könyv, hát akkor legyen is benne. De ez annyira erőltetett lett, hogy nekem fájt. Nem lehet tudni, hogyan alakul ki kettőjük között a vonzalom és annyira tipikus ez a, gyűlöltem az elején, a végére meg már az ölébe ülnék. Szóval már sírhatnékom volt miatta.

Ez a lányos kis csapat pedig eléggé az idegeimre ment. Esküszöm olyanok voltak, mint akik egy alomvilágban élnek es ez a fogjunk össze a világ ellen nővéreim szöveg, már nagyon elcsépelt lett a végére.

Pedig a végére olyan jól felpörgött az egész cselekmény, végre valami igazi tűz volt benne.

Ezen felül, amúgy egy nagyon jó történet lehetett volna. Igen izgalmas és azért tülkön ülve várom, hogy végre megjelenjen a folytatás.

A világ, amit alkotott szerintem fantasztikus és lenyűgöző. Kellőképpen jól felépített és érdekes is egyben. Egy kicsit csavart a kalózos könyveken, azzal, hogy beletette a modern technológiát, ami nekem először egy kissé fura volt, de aztán nagyon megkedveltem.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“A veszteség elkerülhetetlen. Egyes veszteségeket nehezebb lesz elviselni, mint másokat. Úgyhogy ne feledd: soha ne kockáztass többet, mint aminek az elvesztését ki tudod bírni.”


5/2.5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s