A viszony

Fülszöveg:

“Nem leszek a szeretőd!

Elbocsátás helytelen magatartásért… Nem akartam elhinni.
Kilenc éven át a belemet is kidolgoztam Amerika egyik legnagyobb cégének, és amikor hazaértem az Arubán töltött vakációról, egy hivatalos levélben kirúgtak. Csak azért, mert csináltunk egy videót a barátaimmal a nyaraláson… egy saját, személyes videót…
Dühömben kinyitottam egy üveg bort, és megírtam a levelemet a csilliárdos vezérigazgatónak arról, hogy mit gondolok a cégéről és annak bevett gyakorlatairól.
Nem gondoltam, hogy válaszol.
Azt meg végképp nem gondoltam, hogy egyszer csak levelezőtársak leszünk a gazdag rohadékkal.
Végül a pasi rájött, hogy szabálytalanul jártak el velem szemben, és visszakaptam az állásomat. De… nem ez volt az egyetlen, amit Grant Lexington meg akart tenni értem.
Biztos, hogy nem megyek bele egy viszonyba a főnököm főnökének a főnökével! Még akkor sem, ha az illető nevetségesen jóképű, magabiztos és elbűvölő.
Teljesen illetlen lenne, sőt, megbotránkoztató.
Nagyjából olyan, mint a videó, ami miatt bajba kerültem.
Két rossz nem tesz ki egy jót.
De néha kétszer akkora buli lesz belőle…”


Fájdalmasan gyönyörű.

Vajon képesek vagyunk-e megbocsátani? Másoknak, vagy akár saját magunknak. Képesek vagyunk-e továbblépni egy szörnyű múltból, az életbe? Mennyire könnyű is az elengedés és a megbocsájtás?

Ahogy a könyv is foglalkozik ezzel az igen súlyos és mindenképpen figyelemfelkeltő kérdéssel, nagyon is nehéz. Nem könnyű megbocsájtani egy valakinek, vagy akár saját magunknak és túllépni tovább haladni, hátrahagyva a múltat és csak a jelenre és a jóra koncentrálni.

Vi Keeland könyvei mellett az olvasók sosem tudnak csak olyan simán elmenni. Többször is hangsúlyoztam már, hogy az írónő mesterein bánik a történeteivel több szempontból is. Először is elhiteti velünk azt a fülszöveggel, hogy ez a könyv is csak egy szimpla romantikus és erotikus történet lesz, ami semmifajta mélységet nem tartogat az olvasóknak. Nos engem mindig sikerül becsapnia. Ez a könyv most engem annyira megrázott, hogy azt hiszem kellett pár perc a végére mire összeszedtem magam és megpróbálom elmondani milyen volt számomra ez a történet. De ez kicsit nehéz, tekintve, hogy talán még mindig a cselekmény hatása alatt vagyok.

Most leszögezem, hogy eddig ez volt az írónő legmegrázóbb és megindítóbb könyve, amit eddig csak olvastam. Lehetetlen mellette szavak nélkül elmenni, ahogy az is lehetet, hogy talán szavakba bírjam önteni mindazt, amit ezzel kapcsolatban érzek.

De azt hiszem kezdjük az elején.

A két főszereplő, ahogy au írónőtől már megszoktam más-más érzéseket váltanak ki belőlem. A női főhős most egy igazán erős személyiségnek sikeredett, igazi bevallásos csaj, akit én az elejétől a végéig nagyon bírtam. Főleg azért, mert nem adta be azonnal a derekát az alfahímnek, hanem ő irányított, a kezében volt a gyeplő méghozzá igen ügyesen és cselesen, ami nagyon tetszett benne. Kifejezetten erős és jó szereplő kerekedett ki belőle, akiről élvezettel olvastam. A férfi főszereplőről már vegyesek az érzéseim. Először is, annyira tipikusan egy baromarc, aki még a legyet is röptében, de ahogy haladtunk előre a történetben, már az eleje után igazán megkedveltem. Megmutatta az igazi oldalát, ráadásul beleláthattunk a múltjába, a gyerekkorába és megtudhattuk, hogy miért is alakulhatott így a személyisége, illetve milyen ember is ő igazából. Egy nagyon jól kibontott karaktert kaptunk igazából, aki kiválóan volt felépítve.

Maga a történet, vagyis igazából a háttér történet, számomra nagyon megrázó és sosem gondoltam volna, hogy ennyire durván magába fog szippantani. Az egésznek volt egy különös atmoszférája, ami az elején csodálatos volt, de a múlt sötét árnyai egyre jobban rátelepedtek. A végére persze happy end lett minden, de a felszín alatt, azért bennem ott maradt az a kis sötétség, ami, ahogy a főszereplők, én is eléggé nehezen engedtem el és léptem tovább.

A fülszöveg és a cím azonban nagyon megtévesztő, de talán itt is a cím a legjobban. Semmi viszonyról szó sincs ugyan a könyvbe, sőt arról sem, hogy a csaj esetleg csak az alkalmi partnere lesz Grant-nek. Szóval ez egy picit azért kiakasztott, de a story teljesen kárpótolt.

Egyszerűen hátborzongatóan jó volt. Kissé talán átment már a thrillerbe, egyes jelenetek miatt, de én egyáltalán nem bántam ezt, sőt lehet még bátorítanám is az írónőt, arra, hogy esetleg más műfajban is próbálja ki magát, mert szerintem ott is elsöprő sikert aratna.

Mindent összevetve valami fantasztikus volt az egész történet. Örülök, hogy elkezdtem az írónőtől olvasni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“-A nagyapám azt mondja, hogy régen csak férfi hajósok voltak, és hajóikat gyakran istennőknek ajánlották, akik megvédték őket a kemény időjárási körülmények között. – Grant félresimított egy tincset a vállamról. – De szerintem azért női lelkületű egy hajó mert sokba kerül a fenntartása.”

5/5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s