Titok Párizsban

Tartalom:

“Nem kell minden ajtón belesni…
A Titok Párizsban intenzív, egy pillanat alatt beszippantja az embert – Karen Swan bestsellere a tökéletes kikapcsolódás.
Valahol Párizs macskaköves utcácskái között van egy lakás, amelyben mindent ujjnyi vastagon belep a por, és ahol sok évtizeddel ezelőtt felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat rejtettek el.
Flora nem akármilyen galériás: az egyik legmenőbb Londonban – jobban el tudja engedni magát egy árverésen, ahol csak úgy röpködnek a fontmilliók, mint édes kettesben, egy gyertyafényes vacsora alkalmával.
Florára esik a választás, hogy becsülje fel a párizsi lakásból előkerült műkincseket. Igazi profiként deríti fel minden egyes festmény sorsát és előéletét, és ki akarja nyomozni, kicsoda rejtegette az alkotásokat ilyen sokáig.
Ahogy felveszi a kapcsolatot a fényűzően gazdag Vermeil családdal, akik Párizs és az Antibes-szigetek között ingáznak, Flora rádöbben, hogy a látszat sok tekintetben csal. A nyers modorú Xavier Vermeil eltökélte, hogy mindenáron távol tartja Florát családi titkaiktól – vajon mit rejteget?”

Egy újabb nyári gyöngyszem, amit nem szabad kihagyni!

Már amikor megtudtam, hogy megjelenik a könyv, azonnal lecsaptam rá és izgatottan vártam. Párizsban játszódik, romantika, egy kis kalanddal megfűszerezve? Nekem találták ki.

És nem nyúltam vele mellé!!!

Olyan történet kaptam készhez, ami az elejétől a végéig a lapokhoz szegezett és a bűvkörébe vont. Nem tudtam nem szeretni.

Magát a fő szálat imádtam. Sosem rajongtam igazán a művészetekért, de ebben a regényben beleszerettem és olyan áhítattal lettek leírva ezek a műalkotások, hogy magam előtt láttam őket, ahogy magát a történetet is.

Nagyszerűen kidolgozott, több szálon futó csodát kaptam a kezemhez, amit többször is le fogok emelni a polcomról! A különböző csavarok csak még izgalmasabbá teszik, az amúgy is kitűnő könyvet, amikkel teleis-tele volt és olybá tűnt, mintha sosem akarna belőlük kifogyni, amikor már azt hittem a legnagyobb csavart már ellőtték, jött hozzá a következő és így tovább.

A másik dolog, ami igazaból a legjobban meglepett az nem volt más, mint maga a fő szál amire az egész történet épült.

Esetleg ti hallottazok már egy lezárt lakásról Párizsban, amit a második világháború óta senki sem látott? Igen, a könyvben is ugyan erről olvashatunk, de máshol is.

Így kezdődik egy cikk is, amit évekkel ezelőtt találtam és amikor belekezdtem a könyvben szöget is ütött ez a fejemben. Utána is néztem. Egyébként szerintem az írónő ebből a cikkből merítette az ihletet a lakáshoz, ugyanis a cikkben írt lakás nagyban hasonlít a könyvben megjelenthez, például mindkettőben megtalálható egy kitömött strucc.

A cikk: https://m.mult-kor.hu/ma-is-ugyanolyan-allapotban-van-a…

Maga a cikk is hihetetlen és akkor a könyv…

Számomra az volt a legszebb az egészben, hogy az írónő olyan részletesen tárta elém az egészet, hogy a segítségével saját magamat is bele tudtam képzelni a kalandba.

A legnagyobb meglepetésem viszont maga a főszereplőnk volt, ugyanis engem teljesen meglepett maga a személye, ahogy eredetileg előadták nekünk és utána mekkorát döbbentem már a könyv elején is, hogy mekkorát tévedtem vele kapcsolatban. Szerintem az egyik kedvenc szereplőm lett. Flora egy hihetetlen szereplő, igazi egyéniséggé nőte ki magát, aki végre egy önálló, felnőtt nő szerepét tölti be, aki nem nyavajog, nem finnyáskodik, hanem igen is talpra esett és törtető egyéniség. Szinte kiugrott a sorok közül.

De nem ő volt az egyetlen említésre méltó karakter!

Majdnem az összes női szereplő nagyon domináns volt a lapokon, mindenki más-más miatt, de kiemelkedett, vagy azzal, hogy mekkorát fejlődött a könyv elejétől a végéig, vagy azzal micsoda „erő” rejlik is igazából benne. Nagyon érdekes, hogy ezek mellett a szereplők mellett a férfiak mennyire eltörpültek, amit a könyvben nem lehet érzékelni, de ha az ember belegondol mennyivel erősebbek egyes női karakterek, sokkal jobban megmaradnak benne ők, mint mondjuk egy férfi.

Egyetlen egy dolog nem tetszett az egészben, mégpedig az, hogy annyi ruhamárka felsorolás volt benne, amitől megfájdult a fejem… Ilyen Gucci, olyan Práda cipő… És ez nekem rettentően szemet szúrt és kissé fel is húzott. Gyűlölöm, ha egy könyv olyan, mint egy kisebb reklám kampány. Azzal is meglehet mutatni valaki mennyire gazdag, hanem soroljuk fel az összes márkát, amit éppen hord, vagy éppen az mennyibe kerül.

De ezen kívül nem lehet nem imádni! Pergős, élvezetes, humoros, megható!!!

Kedvenc idézetem a könyvből:

„– A szerelem nem rózsakert.”

5/4,5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s