Tartalom:
“Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb.
Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni.
A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.”
Hihetetlen és megszállottja lettem!
A második rész sem maradt alul az elsőhöz képest és ez is ugyan úgy izgalmakkal teli. Azt szokták mondani a sorozatok nem mindig jók mert egy idő után bemondják az unalmast mert egyszerűen nem jön új ihlet hozzá és elfásul. Na ez a mostani második részre nem igaz és ha lehet a történet még csak most kezd igazán izgalmassá válni.
Kedvenc idézeteim a könyvből:
“A szerencse olyasvalami, ami egyszer csak elfogy, lányom (…) A tudás, a felkészülés, a tapasztalat legyen az, amire támaszkodsz, ne a szerencse!”
“– Tudod – sandított le rám, mikor nagyjából félúton jártunk –, háládat bármikor kifejezheted természetben is. – Tudod – feleltem hasonló hangsúllyal –, meg tudlak ütni olyan helyen, hogy életed hátralevő részében csak szoprán hangon énekelj.”
