Lead ​– Szóló (Stage Dive 3.)

Tartalom:

„Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?

A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen.

Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?”

Akkor pörgessük fel egy kicsit!

Elhiszem, hogy mindenki a harmadik rész isteníti, de valahogy nekem a második jobban tetszett, de az biztos, hogy ez sem volt semmi.

Először is örülök, hogy egy újabb banda tagot és annak történetét ismerhettem meg. Jimmy életébe a bekukkantás számomra bombaként robbant és őszintén mondom, csak emiatt élveztem a könyvet. Nekem már kezdett unalmas lenni ez a macska egér játék és úgy is tudtam mi lesz a vége, szóval egy kicsit vontatott volt az elődökhöz képest. Nem kötött le annyira, sokkal jobban tetszett a karakter fejlődések és Jimmy kitárulásai.

Amúgy a történet néhol rohadtul felhúzott, főleg Jimmy viselkedése…

Hogy lehet, ez a fas.. ekkora fas… ??????

Én már Lena helyében régen tökön rúgtam volna.

De tényleg.

A másik, hogy szerintem ezt az egész könyvet csak Jimmy vitte a hátán, mivel annyira élvezetes volt a karakterfejlődése és az, hogy végre megtudhattunk valamit a múltjából, hogy most nagyon vetekedik, hogy ki is a kedvencem közte és Mall között.

Viszont már kezd idegesíteni a folyamatos egyoldalúság, vagyis az ahogy csak egy szemszögből látunk mindent és mást sem hallok, csak „Mennyire tökéletes a teste!” „Itt helyben megölöm, vagy leszo…, tök mindegy!” és hasonlók. Viccesnek, vicces volt, de a mikor már a harmadik részben is folyamatosan mást sem lehet olvasni, na az kicsit idegörlő.

Összességében annyira nem volt rossz, de ahhoz képest, hogy aki olvasta a sorozatot a 90%-a mind a harmadik részt mondta a legjobbnak, hát, én azért kicsit csalódtam benne.

Kíváncsi leszek a lezárásra, de ahogy olvastam a fülszöveget már tudom, hogy el fog robbanni az agyam.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

“-Kérlek ne akard, hogy ilyen korán reggel kinyírjalak, Jimmy! Kultúrember reggeli előtt nem öl.”

“-Egy csomó gyümölcsöt eszem. Már most is egészséges vagyok. -Pitébe töltve nem számít.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s