Tartalom:
“Vannak férfiak, akik felelősségteljesnek születnek, és vannak, akiket rákényszerítenek, hogy felelősséget vállaljanak. Henry John Edgar Thomas Pembrook, Wessco hercege megkapta a létező összes kötelezettséget, amit a királyi körökben csak lehet.
De nem kezeli valami jól a helyzetet.
Lenora királynő, azt remélve, hogy unokája felnő a feladathoz, teret ad neki – csakhogy ha nincs otthon a macska, cincogni kezdenek az egerek. De amikor Henry találkozik egy amerikai tévés producerrel, végre hajlandó meghozni a saját döntését: Üdv a királyi párválasztón! A pártaláló televíziós valóságshow-ban a világ húsz leggyönyörűbb kékvérű nőjét gyűjtötték össze egy palotában. De csak egyikük nyerheti meg a gyémánt fejdíszt, és csak egyikük nyerheti el a jóképű herceg szívét.
Miközben Henry jól szórakozik a lányok versengésének szánalmas bohóckodásán, valaki igazán felkelti a figyelmét: egy csendes, szemüveges lány a sarokban, akinek a hangja angyali, a teste pedig egy szentet is kísértésbe vinne.
Minél jobban megismeri Henry Sarah Mirabelle Zinnia Von Titebottum kisasszonyt, annál inkább elbűvöli a lány természetes szépsége, az erélyessége, a kedvessége… és a mocskos humora.
De ahogy Rómát sem egy nap alatt építették, úgy a megbízhatatlan nemesek sem változnak meg egyik napról a másikra.
Ahogy Henry igyekszik jóvátenni a hibáit, úgy nyernek új értelmet a régi szavak a rámenős herceg fejében. Szavak, mint amilyen a tisztelet, a becsület és a szerelem.”
Király!!!
Hanry-t már az előző könyvben megkedveltem, egyszerűen imádtam az ő részeit és annyira örültem amikor kiderült számomra, hogy ez a könyv most róla fog szólni! Egyszerűen nem tudtam nem szeretni, ezt a lázadó, bolondos kis lükét, aki folyton megnevetettet.
Sarah… Nos… Nem lett a kedvencem…
Egy átlagos kis csaj és ennyi.
Egyszerűen kiábrándító volt a karaktere, majdnem elaludtam azokon a részeken amiket az ő szemszögéből olvashattam. Untatott az egész. És annyira tipikus és már túlságosan is klisés. Annyival jobban nézett volna ki ez a történet, egy vagány, belevaló és őrült csaj karakterrel, hogy az valami felfoghatatlan. Ehelyett sajnos maradt egy átlagos szerelmi történet, ami nekem nagyon fájt, hiszen meg lett volna benne az a kis szikra ami miatt többre is vihette volna.
Na így is tud elszúrni egy jó könyvet, egy kissé rossz karakter jellem választás.
Hanry volt igazából az egész könyv sava-borsa és számomra most ő nagyon is vitte a pálmát.
Egyébként teljesen másra számítottam és egy kicsit csalódtam benne sajnos. Több izgalomra és élményre vágytam, több cica harcra, bonyodalomra, több pörgésre, de helyet úgy lelohadtam mint Hanry fa…, amikor eltolták a szerződést.
Egyébként összességében nem volt rossz, de nem az az agyam eldobom tőle típus.
Kedvenc idézetem a könyvből:
„– Az anyám mindig azt mondta, hogy a kedvesség ragadós. Csak el kell kezdenie valakinek, és utána kitör a járvány. „
“(…) az olvasás tudást jelent, a tudás pedig hatalmat, tehát az olvasás hatalom. A tudás, a tanulás és a megértés hatalma, de álmodozni is megtanít. Vannak történetek, amik arra ösztönöznek minket, hogy merjünk szeretni, változtassuk meg a világot, és többek legyünk, mint amiről valaha is álmodni mertünk.”
