Hamupipőke, menj a búsba!

Tartalom:

„Gondoltál már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot?

Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket:

– Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára.

– Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van.

– Képtelenség megváltoztatni a férfiakat.

– Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög.

Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?”

Hamupipőke csúnyán becsapott.

De ez a történet egyszerűen fergeteges volt.

Elejétől a végéig csak szakadtam a röhögéstől és nagyon élveztem, hogy Darby egy igazán belevaló és tökös, nőiesen nő. Nagyon megkedveltem őt, ahogy magát az egész story-t is.

Másodjára olvastam a könyvet, de még így is nagyon jó élményt nyújtott, olyan mintha időtálló lenne és hiába csak egy egyszerű szerelmi történet én az elejétől a végéig imádtam. De éppen azért mert ilyen egyszerű, nem tudok róla túl sokat elmondani. Eredeti és nagyon szórakoztató. Külön tetszettek a kis visszaemlékezések a volt pasikra, vagy az ahogy Darby végigment az esettanulmányain.

Szerintem imádni való ez a könyv, ahhoz képest, hogy nem nyújt többet egy jó szórakozásnál, de ez egyáltalán nem is baj. Ez a történet számomra így tökéletes és kerek. Nem is kellett volna több.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Tudom, hogy a nőknek ösztönösen szeretniük kellene a kisbabákat, de az igazat megvallva ez a fajta engem mindig a zombikra emlékeztetett. Kinyújtott karral kószálnak és folyamatosan nyögdécselnek. És ha sikerül elkapniuk, elszívják minden energiádat.”

„Hamupipőke csúnyán átvert. És tulajdonképpen nem ő volt az egyetlen, aki az orromnál fogva vezetett. Jázmin, Ariel, Belle és Csipkerózsika (bármi is legyen az igazi neve, mert biztosan neki is volt, ahogyan az első háromnak) mindannyian bűnösök. Ezzel a “boldogan életek, míg meg nem haltak dumával. Meg azzal, hogy eljön értünk a szőke herceg.

Ha az ember felnőttként megnézi a Hamupipőkét rájön, hogy van bizonyos hasonlóság a daliás herceg és azok között a srácok között, akikkel randizgatott. Cuki, karizmatikus és kicsit lusta. Végül is mit tett a herceg valójában a Hamupipőkében? Táncolt egyet a csajjal, mert csinos volt, aztán összeszedte az egyik cipőjét. És azután? Talán utánament? Dehogy. Elküldte szépen az egyik emberét. Gondolhatnánk, hogy ha valóban annyira szerelmes a lányba, ahogy állítja, maga ered a nyomába. Ehelyett valószínűleg inkább úgy volt vele: „Nos, mivel a lába elég kicsi, talán jó lesz nekem.” És ezt adták el nekünk! Ezt nyomták le a torkunkon mint minden idők egyik legromantikusabb történetét!”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s