Az ​éhezők viadala (Az éhezők viadala trilógia 1.)

Tartalom:

„A győztes jutalma hírnév. A vesztes büntetése halál.

A közeljövő egy sötét világában tizenkét fiú és tizenkét lány küzd egymással egy élő televíziós show-ban, aminek a címe Az éhezők viadala. Egyetlen szabály van: ölj vagy megölnek.

Amikor a tizenhat éves Katniss Everdeen a húgát mentve önként jelentkezik, hogy részt vegyen a viadalon, az felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem fél a haláltól. A túlélés a vérében van.”

Egy brutális könyv, ami megrázza az embert.

Mire arra jutottam, hogy el szeretném olvasni róla a könyveket is, szóval bele is kedzetem. De az első élményeim rólanem voltak túl fényesek. Így utólag visszagondolva már tudom, hogy nem teljesen értettem meg a könyv igazi mondanivalóját, valamint nem tudtam magam Ketnis szerepébe teljesen beleképzelni. Ő számomra teljesen idegesítő karakter lett, akinek a motivációit és a gondolkodását egyáltalán nem értettem meg.

Aztán fordult a dolog a harmadik újraolvasás alkalmával, amikor is végre teljesen megértettem Katnis-t és ezáltal sokkal jobban el tudtam merülni a világban.

A világát egyszerűen nem tudtam nem imádni. Lehet, hogy brutális és kíméletlen, de eredeti és kivételes, továbbá, amint kinyitottam a könyvet és el kezdtem olvasni a sorokat, azonnal ott voltam a Peremen, kint az erdőben Katnis-el. Teljesen bele tudtam magam élni, ami egyszerre volt rémisztő, mégis teljesen magával ragad.

Először is, kezdjük azzal, hogy nem tartom vontatottnak és sokkal jobban örülök annak, hogy több információt kapok meg a világról a könyv, mint a film által, ami nekem sokkal jobban tetszik, hiszen hihetetlen mennyi mindent kihagytak, vagy éppen megváltoztattak abban, ami végül a képernyőre került.

A másik, a hangulata. Ez az egész dísztópia világ valami eszméletlen és ha szabad így fogalmaznom, szerintem lenyűgöző, főleg, ahogy az írónő felépítette. Bár még mindig komornak és erősnek tartom a történetet, most már sokkal jobban tudom ezt is értékelni, hiszen ez által sokkal jobban bele tudom élni magam a helyzetbe, meg tudom élni Katnis-el együtt a Viadalt és sokkal jobban együtt tudok vele érezni bizonyos szituációkban, azzal is, hogy a könyv E/1-ben íródott, ami szintén régebben nagyon zavart. Főleg a rengeteg belső monológ miatt, amik eléggé le tudtak akkor hangolni, de most már inkább csak sokkal jobban át tudom ez által élni a történetet és segít abban, hogy megértsem.

Az elején nem kifejezetten egy nagy akció könyv. És ebben ott az a jó, hogy az időhúzással és a lehetetlen, feszített szituációk miatt, igazából nem is kell folyton hatalmas drámának lennie, mert maga a történet alaphangja és számomra az, hogy Katnis szemével láthatunk mindent, adja magát a történet pörgését. Aztán persze beindul a buli és minden felpörög.

Na meg azért maga az egész helyzet.

Imádom, ahogy az írónő megalkotta ezt a világot, ügyelve a részletekre és nem túl sok, de nem is kevés információt kiszivárogtatva. Imádom ezt az ókori római gladiátor viadal és a mostani valóságshow-k összemosódását, a nem kevés társadalom kritikát, amit az írónő szépen belecsepegtetett.

A könyv nem egy könnyű olvasmány. Én is harmadik olvasásra szerettem bele és értettem meg sokkal jobban, de lehet ez csak én vagyok.

Kedvenc idézeteim a könyvből:

„Mindenki emlékezni fog ránk. Az emberek megjegyzik az arcomat, és a nevemet. Katniss. A lány, aki lángra lobbant.”

„Nem felejted el annak az embernek az arcát, aki az utolsó reményed volt.”

„– Pusztítani sokkal könnyebb, mint teremteni.”

„– Boldog Viadalt, és sose hagyjon el benneteket a remény!”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s