Edenbrooke (Edenbrooke 1.)

Tartalom:

“Marianne ​Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.

Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.

Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.”

Szívet melengetően csodás történet.

Aki már régebb óta olvassa az írásaimat tudhatja, hogy odáig, meg vissza vagyok a Viktoriánus korszakért. Egyszerűen nem tudok tőle elszakadni és bármilyen könyv, ami ebben az időben játszódik és felkelti az érdeklődésem, az azonnal hatalmas kedvencem lesz. Ilyenek például Amanda Quick írónő könyvei is. Imádom a kor hangulatát, a divatot, az etikettet, magát az egész akkor világot.

Na de vissza a mostani könyvhöz.

Másodjára olvastam újra ezt a csodát és még most is úgy érzem az Édenkertben járok tőle. Nem az a tipikus nyálasan, csöpögős, romantikus történet, hanem van benne izgalom, báj és heves kis fordulatok, amik varázslatossá és élvezetessé teszik a könyvet. Ráadásul azért is imádom, mert a főszereplő lány egy igazán talpraesett és minden tekintetben kiváló főhős, akit nem lehet nem szeretni. Hogy a férfi főhősről már ne is beszéljünk, aki szerintem mindenki szívét ellopta, aki csak olvasta a könyvet.

Egy szóval a történet számomra maga a megtestesül romantika és tökéletesség, ez abból is látszik, hogy másodjára olvastam, illetve abból is, hogy nem igazán szeretem a csak romantikus műfajból álló könyveket, ezt a könyvet mégis meleg szívből ajánlom azoknak akik szeretnének valami lágyat és csodásat olvasni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“– Maguk ketten illenek egymáshoz: épp csak annyira vadócok, hogy ne legyenek unalmasak, de azért kezelhetőek – kacsintott rám Philip.

Dühösen néztem rá. Egy lóhoz hasonlított! Micsoda szemtelenség!”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s