Deep ​– Tónus (Stage Dive 4.)

Tartalom:

„Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.

Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?”

Utolsó rész!

Had szóljon!

A harmadik rész után eléggé félve kezdtem neki a sorozat utolsó részének, de ugyanakkor izgatottan, hiszen alig vártam, hogy újabb infókat tudhassak meg és egy másik bandatag életébe is bekukkanthassak.

Az eredmény?

Vegyes érzelmek!

Ahhoz képest, hogy magát a story-t és, amúgy az egész könyvet nagy élvezettel olvastam, sajnos ismét azt kellett tapasztalnom, mint az első részben, hogy a férfi főszereplő, vagyis jelen esetben Ben, nem volt képes főszereplő lenni a saját részében. Ahogy az eddigi történetekben is, most sem tudhattunk meg róla túl sok mindent, a hátteréről alig kaptunk valami infót, ami azért eléggé fájt, nézve onnan, hogy Jimmy-t, példának okáért mennyire felépítette az írónő.

De ahhoz képest, a könyvtől eldobtam az agyam.

Végre volt benne kellő izgalom, dráma és nagyon örültem, amikor egy in medias res-el, belecsaptunk a lecsóba, de nem maradt el a háttérinfó sem, ami megmutatta, hogyan is kerültünk ebbe a helyzetbe.

Szerintem kellően érdekes és intenzív élmény volt. Imádtam minden sorát.

Most nagyon úgy tűnik, hogy a második és harmadik könyv, ringbe szálltak a negyedikkel, de a pasiknál, még mindig Mall és Jimmy között vacillálok!

Imádtam a terhes pillanatokat, vicces és szívmelengetőek voltak egyben, valamint Liz kirohanásai is hatalmasak voltak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“– Ki ez a mennybéli teremtés, kit magam előtt látok? – kérdezte – Szépségeddel elvakítottál, titokzatos idegen. Nyomban tudnom kell, ki vagy.

– A feleséged.

– Akkor ezért tűntél olyan ismerősnek.”

“Bekaphatod a lapát kaszát, Ben Nicholson.”

Stage Dive sorozat SPOILERES vélemény

Előre szólok!

Ez a bejegyzés a teljes sorozatot érinti, egy kis kibeszélő az összes részről!!!

Szóval SPOLER VESZÉLY!!!!!!!

SPOILER!!!!!

ÉN SZÓLTAM!!!!!!!

Szóval kezdjük azzal, hogy köszönöm az írónőnek ezt a sorozatot! Nincs még egy ilyen sorozat és ezt most nem tudom jónak, vagy inkább rossznak vegyem, de mindenesetre fantasztikusnak.

Kezdjük azzal, hogy az alap ötlet nagyon állat!!! Még sosem olvastam rock bandás könyvsorozatot és ez a stílus teljesen magával ragadott.

A banda négy tagjának, konkrétan, David, Mall, Jimmy és Ben szerelmi életét követhetjük nyomon, könyvről, könyvre, de téved az aki azt hiszi, hogy egy résszel lezárul valaki élete. A sorozat az összes szereplő életét bemutatja és lehet, hogy az egyik rész, a banda egyik tagjára van rá fókuszálva, de a többiek sem kerülnek ki a képből, sőt, az ő történetük is tovább íródik, amit nagyon imádtam.

Hogy melyik tetszett a legjobban?

Ha rangsorolnom kellene őket akkor:

1. Play-Futam: És, hogy miért? A történet semmiben nem maradt alul. Erős és kiváló főhős karakterek, bonyodalmas és érzelmes történet vezetés. Szerintem ez a könyv testesíti meg a tökéletes élményt!

2. Lead – Szóló: Őt azért tettem a második helyre, mert itt sajnos csak a főszereplők voltak hatalmasok, a történet szinte eltörpült mellettük. Itt is inkább Jimmy-re tenném a hangsúlyt, aki uralta az egész könyvet és a hátán vitte el. Az ő jellem fejlődése, valamint a múltjának a megismerése, feltette az I-re a pontot, de sajnos számomra kevés volt ahhoz, hogy ennyitől az egész könyv jó legyen.

3. Deep-Tónus: A Lead-el ellentétben itt pedig most a történet volt nagyon ütős és érzelem dús. Kicsit harcol is még a második helyért. Liz, mindent hozott magával, kiváló karakter, de sajnos a másik főszereplőről, Ben-ről már ez nem mondható el. Semmilyen több infót nem kaptunk róla. Egyszerűen olyan volt mint egy mellékszereplő, sőt nem is mert még a mellékszereplők is többet kaptak mint ő. A terhességes részeket egyébként imádtam, hatalmasokat nevettem rajta, főleg amikor Liz és Lena megosztották egymással a terhességi gondjaikat.

4.: Lick-Taktus: Összességében nem lenne olyan rossz. De David karaktere egyszerűen számomra, majdnem élvezhetetlenné tette. Ebben a részben ugyanis egy akkora tapló, barom, hogy arra szavak sincsenek. És rendben a továbbiakban már kezdtem megkedvelni, de még mindig nem volt a szívem csücske. És sajnos hiába az egész jó kis történet és az élvezetes fordulatok, ilyen amikor egy karakter sajnos tönkreteszi a könyv élményét.

Volt-e a sorozatban ami nagyon zavart?

Sajnos igen.

Egyrészt, hogy a pasi szemszögek teljesen kimaradtak. Nem tudom ki, hogy van vele, de azért én szívesen olvastam volna mi jár éppen David, Mall, Jimmy, vagy éppen Ben kobakjában, számomra legalábbis egy plusz pontot jelentett volna és egy kicsi talán jobban is lehetett volna élvezni.

A másik, hogy némelyik srác egyszerűen képtelen volt főszereplő lenni a saját történetében. Itt konkrétan célzok David-re és Ben-re. Mert, habár mindegyik szereplő nagyon szépen és részletesen volt kidolgozva, ők ketten valahogy mindig eltompultak, háttérbe szorultak, amit nagyon bántam.

Ti észrevettétek, hogy dalszöveg csak az első részben volt?

Nem gond, csak egy kis megfigyelés.

Az első részben olvashattunk a fiúktól egy dalt, de sajnos ez a többi részből valahogy kimaradt.

Egy kicsivel több élmény még elbírt volna.

Olvassa el bárki például Dee Dumas: A szerelem vihara című sorozatát. Na ott aztán kapkodja az ember a feét, egyik dolog éri a másikat, hihetetlen, fordulatos és ezt hiányoltam ebből a sorozatból is. Egyszerűen jó volt, de nem kimagaslóan.

További plusz pont, hogy ne csak a rosszakat soroljam!!!

A rosszakat nem akarta jóvá tenni. Itt azt értem, hogy azok a szereplők akik bizonyos részekben feltűntek, a továbbiakban nem lettek hirtelen jók, nem viselkedtek másképp, ami számomra nagyon is kiváló volt, hiszen nem kell mindennek és mindenkinek jónak lennie! Ez így volt tökéletes.

Összességében én az egész sorozatot imádtam a hibáival együtt!!!! Élvezetes, vicces, néhol szívszorító volt, kellően csodás!!!!

Kedvenc idézetem a sorozatból ami majdnem mindegyik könyvben feljött, más-más formában:

„Kinyírom, vagy rámászok, tök mindegy.”

Arany és ónix

Tartalom:

„Mi vár az út végén? Szerelem vagy halál?

Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.

Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.

Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.

De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?

Szüksége van egy kísérőre.

Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.

Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?

Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…

A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.”

A történelmi romantika és a fantasy világ tökéletes keveréke!

De hol a folytatása????????????

Az ilyen könyvek repítenek bele, egy teljesen új világba.

Amikor megláttam a borítót és elolvastam a fülszöveget szerelem volt első látásra. De mekkora szerelem lett ebből!!!!!! Azt szokták hinni, hogy az első könyves írók, első művei, nem ütik meg a mércét. Nincs kiforrva, félnek tőle. Hát ez a könyv köszöni szépen, de fantasztikus!!!!!

Már önmagában is imádtam, hogy ebben a korban játszódik, hiszen alapból imádom az ilyen fajta történeteket és amikor kiderült, hogy az írónő egy teljesen új világit felépített, ráadásul milyen jól, leesett az állam és szerintem még mindig nem tért vissza. A történet maga kiváló, a szereplők szintén és a folyamatos feszültség ami átjárja a könyvet egyszerűen elkepesztő. Imádtam olvasni minden sorát. Együtt nevettem, sírtam, izgultam a sorokkal. Képtelen voltam letenni!!!

Esküszöm nektek a második fejezetben például konkrétan felsikítottam amikor olvastam. Végre férfi szemszöget is kaptam!!!!! Igaz, nem E/1-ben, de így is baromi jó volt és imádtam!!!!

Nagyon szerettem a karaktereket, magát a történetet, a világfelépítést, amiből én azért szerettem volna többet is kapni. Kíváncsi lettem volna még pár dologra, magára a másik világra, a többi lényre.

Maga a történet pörgős, érzelemdús és hihetetlen, de számomra a vége nagyon sok kérdést megválaszolatlanul hagyott, de pont ez tetszik benne annyira!!!!

Összességében imádtam ezt a könyvet, faltam minden sorát, de HOL A KÖVETKEZŐ RÉSZ???????????

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Egész éjjel ingerelte az acrif illata. A végén már úgy érezte, mintha minden egyes levegővétellel kést döfnének a tüdejébe. Magához akarta vonni a nőt, beletemetkezni és egyre növekvő szomját csillapítani a vérével. Elképezte, ahogy alatta fekszik, és aranyhaja szétterül a párnán, vágytól kitágult pupilláját, a testét borítópírt.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s