Csillagpor

Tartalom: „Neil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.” Hát nekem a film sokkal jobban tetszik… Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mivel a belőle készült film az egyik kedvencem és már többször is láttam. Most, hogy kiolvastam az adaptációjául szolgáló könyvet, hát kicsit csalódtam. Önmagában a könyv nem lenne rossz. De ha valaki látta a filmet, vagy utána megnézni, amit nagyon ajánlok, akkor ő maga is felteheti ugyan ezt a kérdést amit én a könyv végén. Tényleg? Egyszerűen a filmben minden annyival jobban volt kidolgozva, főleg a szereplők. Annyira egyszerűek és klisések voltak a könyvek, hogy untam magam tőlük… Semmi szimpátiát nem éreztem irántuk, ráadásul alig volt még a főszereplőknek is jellemfejlődése, ami engem nagyon idegesített. De a legnagyobb bajom az volt, hogy a történet fő mozgatórugója mint Vicktória, vagy a boszorkánykirálynő, annyira elhanyagolható karakterek voltak, hogy leesett az állam tőlük. Mintha ők lettek volna az igazi gonosz előhírnökei és én nagyon is vártam azt a pillanatot se könyv végéig, amikor végre kitör az izgalom, a félelem és úgy minden, de semmi… A könyvben szinte semmi izgalmat nem találtam magamnak, pedig azt hittem le fogom rágni mind a tíz körmömet a végére ehhez képest olyan volt az egész mint egy séta a parkban… Szóval a film sokkal jobban tetszett nekem és ez már a második alkalom volt. A Ready player one címűnél is a könyvet nem tudtam befejezni, mert egyszerűen annyira untatott, hogy majdnem belealudtam. Szerencsére itt erről szó sem volt, önmagában nem lenne egy nagyon rossz alkotás, de ha hozzáhasonlítod a filmet, megláthatod, hogy sokkal jobb is lehetett volna. Még fért volna bele. Kedvenc idézetem a könyvből: “– De csak azért – közölte Tristran –, mert minden szerelmes a szívében őrült, a fejében pedig trubadúr.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s