Álmaim asszonya

Tartalom:

„Antoine-nak, a lelkes könyvkereskedőnek és meggyőződéses romantikusnak tíz telefonszáma és mindössze huszonnégy órája van, hogy újra megtalálja álmai asszonyát. Antoine, a harminckét esztendős könyvkereskedő, aki hisz abban, hogy a regények a való életben is megtörténhetnek, kedvenc kávézójában egy nap megpillantja álmai asszonyát, aki mintha csak az égből pottyant volna oda. Antoine hezitál, nem tudja, hogyan szólítsa meg a nőt. Ám ekkor odalép egy másik férfi, és ezzel Antoine elszalasztotta a lehetőséget. Vagy mégsem? Kifelé menet az elbűvölő mosolyú, titokzatos nő leejt elé egy kártyát, rajta egy keresztnév, egy telefonszám és egy mondat: „Szívesen találkoznék magával.” Antoine elmondhatatlanul boldog. Kisvártatva kétségbe esik. A becses telefonszám egy ostoba baleset következtében hiányos lesz. Antoine azonban minden nyomon elindul. A szépséges ismeretlen kalandos keresése során a legkülönbözőbb emberekkel találkozik, Párizs legnyüzsgőbb és legcsendesebb pontjain. Az idő Antoine ellen dolgozik. A barátai bolondnak tartják. A szíve nagy szaltókat ugrik, egyiket a másik után. De Antoine nem adja fel…” Te jó ég, én még ekkora nagy hülyeséget nem olvastam!!! Az egész könyvet végig röhögtem, dőlt a könny a szememből és már fájt a hasam a sok nevetéstől, de ezek nem az örömtől voltak hanem inkább már a kíntól. Először is a férfi főszereplő egyáltalán nem volt szimpatikus. Furcsa, hogy az író azon könyvei amikben csak egy férfi szemszögéből látjuk az egész történetet egyáltalán nem tetszenek. Valahogy egyszerűen nem voltak számomra érdekes, vagy jó, egyetlen egyet kivéve a Montmartre-i szerelmes levelek, mert azt egyszerűen imádtam! Szóval gyors volt, szeszélyes, de túlságosan is, elveszett az egész történet. Túlságosan bugyuta volt és olyan mintha még maga a könyv is kétségbe lenne esve, ahogy a főszereplőnk is. Összességében ez a könyv nem nyerte el a tetszésem, de ettől függetlenül is nagyon szeretem az író könyvei, több könyve van amit imádok, mint amit nem. Kedvenc idézetem a könyvből: “Az irodalomnak szerintem nem muszáj okvetlenül kizárnia az életet – épp ellenkezőleg! Nem ritka, hogy a világot pont az irodalom hozza be az életünkbe.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s