Alapos kétely

Tartalom:

“A farkamnak megvan a maga étvágya – ami nagy és igen sajátos étvágy. Olyan nőt akar, aki szőke, formás és lehetőleg nem egy kibaszott hazudozó. (Hogy miért, az egy külön sztori.)

Menő ügyvédként nincs vesztegetni való időm párkapcsolatra, ezért névtelen csevegéssel és interneten megismert nőkkel elégítem ki az igényeimet.

A szabályok egyszerűek: egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés.

Ez csak alkalmi szex. Nem több, nem kevesebb.

Legalábbis így volt egészen Alyssáig.

Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit.

De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden.”

Hát nem erre számítottam…

Valamivel sokkal többre, jobbra, olyanra, amitől eldobom az agyam és sokáig fogom még emlegetni és ez egyáltalán nem ilyen volt…

Jól indult maga az egész könyy de lapos bolt a story és a legnagyobb hangsúlyt csak és kizárólag a sex jelenetek kapták, amik 10 oldalonként állandóan szembe jöttek velem. És ez engem nagyon felhúzott. Olyannyira, hogy őszintén szólva lehet egy nap alatt kiolvastam, mert amúgy olvastatja magát, de annyira nem élveztem, hogy letettem és repestem az örömtől, hogy végre vége lett…

A karakterek slamposak és untattak. Semmilyen karakter fejlődés nem volt jelen és az egész nagyon siralmas volt. Egyetlen egy dologra volt rányomva a nyomaték, mégpedig a szexuális feszültségre, többet olvashattunk arról mikor és hogyan csinálják, vagy éppen akarják csinálni, mint magáról az egész igazi cselekményről, ami a lényeg lenne…

Nekem ez most nagyon siralmas lett…

Tipikusan olyan könyv, ami csakis azért jött létre, hogy már bocsánat az erős kifejezésért, valaki elmenjen rajta… És ezt nem tudom finomabban megírni. Konkrétan ennél az is jobb, ha berak valaki egy por… és azt nézi. Abban is ugyan ennyi mély tartalom van, mint ebben… És nekem az ilyenek nem tetszenek. Nem tudom lehet én vagyok a fura.

A másik, ami nagyon felhúzott az az, hogy mennyivel jobb lett volna az egész történet, ha nagyobb hangsúlyt kap a mély érzelmi rész és a kevesebbet a ponyvaregény oldal. Volt benne ugyan egy csöppnyi, ami sajna olyan mélyen elbújt, hogy szerintem még az írónő is kereste benne…

És ezt baromira sajnálom mert igazából nagyon is jó lehetett volna. Talán jobban akartam, hogy hasonlítson egy Vi Keeland könyvhöz, de ez nem jött össze.

Sajnos az én szememben eléggé csúfosan megbukott.

Próbált itt beszélni a hazudozásról, arról mekkora bajt is okozhat akár egyetlen kis füllentés is, de már itt megbukott, amikor kiderült, hogy a pasi a saját játékszabájait sem tartja be… Mindig őszinte mi???

Sajnálom, mert ez egy nagyon is jó téma lehetett volna, ha alaposan kidolgozzák, ráadásul ott van Andrew múltja, a teljes háttér története és ezt úgy dobták oda nekünk mint valami kis semmiséget… Pedig inkább ezzel kellet volna többet foglalkozni, mint azzal, hogy leírja éppen hogyan du…….

Szóval igen egy kissé felhúztam magam rajta…

Valaki szereti az ilyet én nem. Én szeretem, ha minőséget is kapok és nem olyat, amivel ki akarják szúrni a szememet és alapból az én elveimhez képest semmit sem ér.

Úgy érzem próbálta leutánozni Vi Keeland írónő stílusát, de csúnyán mellé nyúlt ezzel.

Őszinte vagyok, szóval ez nekem rövidre fogva nem tetszett.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“– Ha egyvalamiről hazudsz, mindenről hazudsz.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s