Tartalom:
„Bennett Fox egy pokolian vacak hétfő reggelen sétált be az életembe.
Késésben voltam a munkahelyemről. Épp aznap, amikor egy váratlan fúzió miatt versenyeznem kellett a pozíciómért.
Mialatt a holmimat cipeltem át az új irodámba, megbírságolt a parkolóőr.
Sorban ragasztgatta az autókra a büntető cetliket – kivéve arra az Audira, ami előttem parkolt, és ami pontosan olyan volt, mint az enyém.
Mérgemben átragasztottam a saját bírságomat arra az autóra, amelyik megúszta a büntetést, hátha a tulajdonos kifizeti és észre sem veszi a trükkömet. Csakhogy, miközben rátettem a cédulát, véletlenül eltörtem az ablaktörlőjét…
Egy nehéz nap szörnyű kezdete…
Azt hittem, minden jóra fordul, amikor megláttam egy csodás férfit a liftben… Úgy pillantottunk egymásra, ahogy a filmekben szoktak: a tested felvillanyozódik, tűzijáték robban, és a levegő megtelik köztetek elektromossággal.
A forró pillantásától egészen elpirultam.
Talán mégsem annyira szörnyű ez a nap…
Ezt gondoltam, egészen addig, míg be nem sétáltam az új főnököm irodájába, és meg nem pillantottam a vetélytársamat.
A nagyszerű fickó volt az. Az, akivel a liftben találkoztam. Akkor jöttem rá, hogy perzselő pillantását nem a kölcsönös vonzalom okozta, hanem a tény, hogy látta, amint megrongáltam az autóját.
És most alig várta, hogy elpusztítsa a riválisát.
Nagyon keskeny a határ a szerelem és a gyűlölet között – és nem kellene átlépnünk.
Nem kellene, de átlopakodni rajta mégis annyira jó mulatság.”
Te jóságos ég!!!!!
Szavakkal szerintem le sem tudom írni mennyire imádtam ezt a könyvet! Még mindig azt tudom mondani, hogy mekkora egy idióta voltam, hogy nem kezdtem el hamarabb az írónő könyveit, mert egyszerűen imádom őket. És ez most a harmadik könyvem tőle!
Hol lehet több csillagot adni???
Esküszöm annyit adnék neki, amennyi az égen van! Csak azt tudom hajtogatni mennyire is imádom magát az egész történetet. A karakterek és a cselekmény is kiválóan volt kidolgozva, egyszerűen lehengerlő mennyire jól sikeredett. Imádtam benne a két szereplő közötti folyamatos feszültséget és azt, ahogy nem bírtak uralkodni magukon semmilyen téren. Egyszerűen imádtam a párosukat.
Hogy milyen volt?
Izgalmas, lebilincselő és magával ragadóan felejthetetlen! A végére potyogtak a könnyeim, teljesen megérintett és nagyon bántam, hogy végül a végére értem és nincsen folytatása! Pedig úgy olvasnám még tovább az ő történetüket!!!!
Ugyan úgy mint az előző könyveit, ezt is napokig tudnám dicsőíteni és csak azt tudom hangoztatni, hogy ne hagyd ki!!!
Kedvenc idézetem a könyvből:
„Ez a szerelem lényege. Nem a tökéletes emberbe szeretünk bele, hanem egy ember tökéletlenségeibe.”
