A szárd szikla

Tartalom:

“Vágyak ​egy sziget kapujában

Virginia Angels, a fiatal amerikai lány, egy szerelmi csalódás után Szardíniára utazik. Semmit sem tud a szigetről, de hamar felfedezi a szépségét, az ízeit, az embereket, miközben lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekbe keveredik. A véletlenek folyton egy idegen, ám felettébb karakán férfi útjába sodorják, aki nemcsak ostorozza a lányt, hanem felkelti az élet utáni vágyat is benne. Virginia rádöbben, hogy a „szárd szikla” nem csupán köveket takar, hanem egy erős és határozott férfit is.

A röpke nyaralás azonban megváltozik, amikor kiderül, hogy ki a titokzatos férfi. Rejtett egyezségük az őrület és az ésszerűség határán mozogva taszítja őket egy olyan élethelyzetbe, amellyel nehezen barátkoznak meg.

Vágyak, cselszövés, fájdalmak és szenvedély egy szigeten, amely szerelembe ejti az embert, és örökre megpecsételi a sorsát.”

Nagyon örülök, hogy bár kissé féltem ettől a könyvtől, annyira mégsem, hogy ne kezdjek bele.

Az írónővel nem indult túl rózsásan az ismerkedésem. A Férj prostija könyvében a férfi főszereplőt ugyanis annyira meggyűlöltem, hogy ez rányomta a bélyegét az egész könyvre, hiába volt páratlan és számomra egy nagyon is jó olvasmány, teljesen nem tudtam élvezni a férj miatt.

Őszintén megmondom, hogy most is ugyan ettől tartottam, de szerencsére olyan élményt kaptam a könyv által, ami feledhetetlen. Nem csak maga a helyszín varázslatos, ami olykor megmutatja a maga sötétebb arcát is, hanem maga a történet is.

Egyszerűen nem tudtam nem imádni!

Tökéletes nyári olvasmány, amely olyan helyre kalauzol, ahova most azonnal menni szeretnék. Az írónő páratlanul mutatja be ezt a különös, mégis lenyűgöző helyet minden színével egyben. Képzeletben olyan mintha én is általa ott jártam volna.

Azonnal utazni akarok!

Hallottam már Szardiniáról, de sosem ástam bele magam jobban ebbe a szigetbe, ami szerintem hatalmas probléma. Ahogy a könyv is megmutatja, hiába hisszük azt, hogy ez a kis sziget a világ vége, semmit sem tud számunkra nyújtani, meglepődünk ebben mekkorát tévedünk, ahogy a főszereplőnk is.

“Ez a sziget, Szardínia megtanította nekem, hogy hátat kell fordítani a múltnak, csak a jelenben érdemes élni, és dolgozni kell a jövőért.”

A könyv megmutatja nekünk, hogyan tudjuk elengedni a múltat, befogadni a jövőt és megbocsájtani. Ez nem csak egy utazás egyik helyről a másikra, egy lelki utazás is egyben, ami tanít minket is, ahogyan a főszereplőt.

Köszönöm az írónőnek ezt a csodát, amit megalkotott. Biztos, hogy ha lesz nekem is rá alkalmam nagyon is el szeretnék utazni erre a szigetre és megismerni ezt a kultúrát, beletemetkezni, megízlelni, hagyni, hogy elvesszek bene és szerelembe essek belé.

Itt kiemelném, hogy bár az írónő nem szereti a tájleírásokat, mégis annyira hűen és varázslatosan adta át nekem olvasónak a szigetet, hogy ha becsuktam a szemem képzeletben szinte hallottam a Földközi hangját, érzetem sós csókját és ez teljesen lenyűgözött. Szóval ahhoz képest, hogy nem szereti őket csodát alkotott.

Egyébként az írónő maga is ját a szigeten, szóval mindent megtapasztalt, ami a főhősünk is.

És akkor essen szó a karakterekről is, mert azok mellett sem szeretnék csak úgy elmenni.

Elképesztőek.

Virginia igazi erős nő, sokan összeomlottak már volna, ő mégis a sarkára áll, belevaló, eltökélt és én imádtam! Mindig el tudott gondolkodtatni, vagy éppen megneveltetni, hihetetlen egy nő. És azok a részek amikor meglátta a Szikláját. Hát szakadtam az biztos, de iszonyúan édes volt!!!

Na és a Szikla… Hú hát lehet valami félisten, mert még így könyvön keresztül is nagyon durva volt. Vad, faragatlan mégis nem lehet nem bele szeretni. Olyan, mint maga Szardínia.

Belevesztem a könyvbe és ki sem akartam belőle kerülni, egyszerűen bántam, hogy vége lett. Mintha én is ott jártam volna, mintha részese lehettem volna ennek az elképesztő élménynek!

Biztos, hogy többször is újra fogom olvasni, mert olyan impulzust nyújt, amit többször is át kell élni, sőt át is akarom, újra és újra.

Utaz te is és éld meg az életet!!!

Ki tudja? Talán én sem jönnék onnan haza többé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Szardínia. Pff… Az nem egy hal?”

5/5

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s