Vérnarancs

Tartalom:

” Alisonnak mindene megvan. Odaadó férje, imádnivaló kislánya, felfelé ívelő karrierje – épp most kapta meg az első gyilkossági ügyet, amiben a védelmet képviseli. De nem minden az, aminek látszik. Csak még egy éjszaka, és véget vetek az egésznek. Alison túl sokat iszik, elhanyagolja a családját, és viszonya van egy kollégájával, aki feszegeti a határokat, amelyeket Alison már nem képes elviselni. Megtettem. Megöltem őt. Le kellene, hogy csukjanak. Alison ügyfele nem tagadja, hogy megkéselte a férjét. Be akarja ismerni a bűnösségét. De valami nem stimmel a történetében. Ha Alison megmenti ezt a nőt, az az első lépés lehet, hogy saját magát is megmentse. Figyellek. Tudom, mit csinálsz. De valaki ismeri Alison titkait. Valaki, aki azt akarja, hogy megfizessen, és aki nem áll meg addig, amíg Alison mindent el nem veszít. Egy felzaklató, ugyanakkor lenyűgöző történet a félelem erejéről, a vágyról, a féltékenységről és az árulásról, szerelemről és gyűlöletről.”

Árulás, gyűlölet, vérszomj, megszállottság.

Ez a kombó tökéletesen leírja a könyvet, de számomra csak a vége felé bontakozott ki ez a szövetség.

Igazából egy jó krimi – thrillere számítottam ami folyamatosan olvastatja magát, állandóan izgulok tőle, és szinte folyamatosan csak olvasni akarom a könyvet, mert függővé tesz.

Hát ehhez képest szinte eluntam a fejem…

Az alap story-ja nem lett volna rossz, de ahogy beharangozták ezt a könyvet, hogy milyen jó, igazi pszichológiai és jog krimi hát ahhoz képest én olyan nyugodtan végig olvastam, mintha egy sétát tennék egy parkban.

Az elején szinte felsírtam, hogy semmi izgalom nem volt benne, laposan ment az egész a maga útján, itt-ott azért feltűnt egy-egy jobb jelenet, de maga az egész nem klappolt. Aztán számomra végre úgy a vége felé, a 200. oldal után végre beindult és egyre érdekesebb lett minden. Egyre jobban jöttek a váratlan és kicsit kiszámíthatatlan fordulatok, a konfliktusok és a titkok leleplezése, de a legnagyobb durranás számomra a férjnél jött el!!! Azt hittem lehidalok. És még Ő lenne a minta férj? Na ne röhögtess.

Összességében, nem volt egy rossz könyv, de ha tényleg annyira kriminek akarták volna írni, akkor több izgalmat és több veszélyt kellett volna beleírni. Amitől tényleg feláll a szőr a hátamon és kikelek önmagamból, hogy ez mégis, hogyan lehet?

Ez most nekem felért egy esti mesével.

Kedvenc idézetem a könyvből: “Minél többször eljátsszuk a boldog családot, annál inkább az leszünk.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s