Piszkos ​alku (Szerelem vihara 1.)

Tartalom:

“Engedd, ​hogy téged is megbabonázzon a Kelet csábító illata! Mathieu Darrieux nagy álma vált valóra, amikor megalapította párizsi parfümgyárát, melyet lányával közösen vezet. A francia parfüm különleges, keleties alapanyagait egy kairói férfitól, Qasimtól szerzi be, akivel végül társtulajdonosi viszonyba kerülnek, így a cég óriásivá növi ki magát. Egy félreértés azonban nemcsak a két férfi barátságát, de a társtulajdonosi viszonyukat is tönkre teszi, aminek következményeként Qasim kilép a cégből, ezzel a csőd szélére sodorva egykori üzlettársát. Zoé, Mathieu lánya, nem tudja tovább nézni apja álmának megsemmisülését, ezért úgy dönt, Kairóba utazik, hogy segítséget kérjen Qasimtól. Bár a férfi elutasítja őt, a fiának, Zakariának megesik rajta a szíve. Zakaria hiába szerelmes évek óta Zoéba, képtelen önzetlenül segíteni a lánynak, ezért egy olyan tisztességtelen ajánlatot tesz, ami miatt a nő gyűlölete a férfi iránt tovább mélyül. Vajon egy fiatal nő feláldozná magát az apja álma miatt? S ha igen, beleszerethet egyáltalán a gyűlölt férfiba? Ráadásul előbb-utóbb szembesülnie kell Zakaria múltjával is. S mi történik akkor, ha ebből a múltból felbukkan egy ismeretlen gyermek?

Dee Dumas a nagy sikerű Marokkói szerelem és a Tiltott vágy című regényei után ezúttal Franciaországban és Egyiptomban kalandozva keresi a választ a kérdésre: vajon milyen vékony a határvonal szerelem és gyűlölet között.”

Imádtam ahogy bemutat két külön világát. Az arab világ számomra mindig is érdekes és rejtélyes volt. Sokszor csodáltam mind a történelme, mind a kultúrája miatt.

Dee Dumas stílusában nagyon szerettem azt ahogy bemutatja nekünk nem csak a közel keleti, de a Francia történelmet is. És méghozzá nem unalmas, törikönyvesen, hanem éppen, néha beletesz egy kis információt, ahhoz a részhez amihez éppen kell, megtudjuk hol vagyunk, miért más a két kultúra. Például van egy olyan rész a könyvben ahol elmondja, hogy a parfüm készítését már az ókorban is ismerték csak ott áldozati szertartásokhoz használták. Elmondja a parfüm rövid történelmét, hogy amikor a keresztények terjeszkedni kezdtek a parfüm szinte teljesen feledésbe merült, hiszen ők pogány szernek tartották. Aztán elmondja, hogyan lett Párizs a parfümgyárak városa és ezzel szépen vissza is kanyarodunk a történethez.

Csodás néhol szívszaggató történet, amely bemutatja az emberi érzelmek mennyire is kuszák, hiszen sosem azt tesszük amit a szívünk diktál és valahogy sosem azt tesszük ami a legjobb lenne, de ha végül a szívünkre hallgatunk abban ugyan nem fogunk csalódni, hogy végül a helyes döntést hoztuk meg.

A könyv egy teljes érzelmi vihart kavart fel bennem, hiszen hol sírtam, hol nevettem, hol elszörnyedtem, de végül olyan csodás szerelmi történetet kaptam amelytől leesett az állam.

Maga az egész történet is olyan változatos mint maga a sivatag.

Pörgős, az ember minden oldalon csak kapkodja a fejét és a történet az elejétől a végéig fenntartja az olvasó figyelmét, egy perce sem ereszti el azt. Hiszen amikor már azt hiszen minden rendben, bekövetkezik egy újabb dolog és az események ismét nem várt fordulatokba csapnak át. Így van ez egészen a könyv végéig.

Nagyon kíváncsian várom a második részét, hiszen ez a történet teljesen magával ragadott és Zoe és Zak története mélyen a szívemhez nőtt. Izgulok mi lesz velük a következő részben, amire még várhatok, hiszen a második rész ha minden igaz májusban fog kikerülni a boltok polcaira. Szóval addig lehet izgulni!!!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“-Tudod, fiam, Egyiptom tele van kincsekkel, amiket a turisták már majdnem mind kihordtak az országunkból, így a kormány betiltotta bizonyos tárgyak kivitelét az országunk területéről. Különböző köveket vagy a sivatagból kanalazott homokot. Még a megvett ékszereket, bizsukat sem mindet vihetik magukkal. Aki mégis megpróbálja, de lebukik az bizony megfizeti az árát. – Ghalia ezután egy kis szünetet tartott. – Te is elvittél az országból egy kincset drágám. – Zak továbbra is csak a fejét csóválta, nem értette, milyen kincset vitt el innen. Egyszerűen tiszta hülyének érezte magát, hogy nem esik le neki, mire akar kilyukadni az anyja.

-Nem vittem én semmit sehová… Még csak egy nyakláncot sem. – De mielőtt befejezte a mondatod, Ghalia a fia mellkasára tette a kezét. -De igen. Mégpedig nem akármilyen drágakövet… A szívedet fiam…”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s