Montmartre-i szerelmes levelek

Tartalom:

“Amikor felesége, Hélène alig harminchárom évesen meghal, Julien Azoulay-t mélyen lesújtja a gyász. A romantikus vígjátékok szerzője és egy kisfiú, Arthur édesapja úgy érzi, kegyetlenül elbánt vele a sors. Kelletlenül teljesíti a Montmartre-i temetőben nyugvó felesége utolsó kívánságát: írjon neki 33 levelet. A kézzel írt leveleket sorra elhelyezi Hélene sírkövének titkos rekeszében, egy nap azonban mindegyik eltűnik, s a helyükön Julien különös dolgokat talál: egy kőszívet, egy Prévert-verset, két mozijegyet az Orfeusz című filmre. Mit jelentsen mindez? Julien a rejtély nyomába ered…”

A szerelem a legerősebb dolog a világon! De mi történik, ha a szeretett kedves elhalálozik és ezt nem tudjuk feldolgozni?

A halál végleges és sajnos semmit nem tudunk vele kezdeni, csak elfogadni bármennyire is fájdalma dolog ez az egész, bármennyire bele is pusztulunk és nem bírjuk elviselni, mert szinte már fizikai fájdalommal jár ez az egész. Teljesen természetes ha ezt érezzük, de ez nem epésséges ránk nézve!

Természetes, hogy nem akarjuk elengedni azt akit szeretünk és hiányzik!

Ez a történet pedig Nicolas Barreau tollából igazán megdöbbentő, eredeti és elgondolkodtató. Hogy éljük meg a legkisebb csodákat is! Hogy bár most feketének látunk mindent, egyszer ki fog sütni a fejünk felett a nap, mert semmi sem maradhat örökre rossz és szürke.Ez a könyv visszaadja a hitet a szerelembe még azoknak is akik azt hiszek többé sosem lesznek azok. Hiszen valljuk be! Mi is egy szakítás után hányszor mondtuk azt sírva, hogy “Én többé nem fogok szeretni senkit!”. Ezt a kijelentést azonban még mi sem gondoljuk komolyan, hiszen az élet megy tovább, mindig jön egy új nap, egy ragyogóbb és akkor végre mi is kibújunk a csigaházunkból és merünk újra szeretni! Mert itt igazából ez az igazság. Nem az, hogy nem akarunk. Hanem, hogy félünk, ami teljesen természetes.

Az írótól eddig egyetlen könyve kivételével, mindet olvastam és sosem bánom meg. Bár mindegyik regénye Párizsban, a szerelem városában, játszódik, valahogy mindig meg tudja tartani azt a fantasztikus hangulatot és érzést ami sosem válik unalmassá vagy klisévé.

Ez a történet, akár az összes többi, is mélyen megható és visszaadja a hitet.

Számomra kissé érdekes helyzetet teremtett magával az egész művel, hiszen már csak az, hogy egy gyönyörű temetőben, a világ legromantikusabb városában játszódik az egész, szinte tökéletes ellentétként hozza ki. Ahogy ezt is, milyen furcsa és különös helyen szökhet szárba szerelem.

Imádtam minden sorát, bár mint eddig minden könyvénél az írónak, ezt is kissé befejezetlennek tartom, hiszen számomra egy pár dolgot nem zárt le a végére ami nekem kissé szúrja a szemem. Ilyen például az elhunyt feleség barátnőjének a szerelme is, ami az én csőrömet nagyon is piszkálja és sehogy sem tudok elmenni mellette. De talán már meg kellene szoknom, hogy az író könyveinél mindig van egy kis információ morzsa amit sosem kaphatok meg és ettől válik minden olyan titokzatossá.

Több kedvenc idézetem a könyvből (NEM TUDTAM VÁLASZTANI!)

” Az, hogy valaki meghal, nem okvetlenül jelenti azt, hogy már nem létezik. “

” – Minden világot megérint a szerelem.” ” Ha jobban belegondolunk, fogalmunk sincs, mi minden lehetséges föld és ég között. De hát mi csak emberek vagyunk, korlátozott emberi látókörrel, ki tudhatja, mi van azon túl?”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s