Tartalom:
“Calista Langley jól menő társkereső ügynökséget vezet a Viktória korabeli Londonban, amely magányosan élő, tisztes hölgyek és urak számára nyújt szolgáltatásokat. Ám a sikeres vállalkozás veszélybe kerül, amikor egy ismeretlen zaklató gyászolóknak szánt apró tárgyakat, úgynevezett memento mori ajándékokat kezd küldözgetni Calistának. És a tárgyak mindegyikébe a lány monogramját vésték. Calista úgy érzi, a rendőrségre nem számíthat, ezért kétségbeesésében a népszerű bűnügyi regényeket író, ám a világtól elvonultan élő Trent Hastings segítségét kéri. A férfi kezdetben elutasítóan viselkedik, de egyre erősödő vonzalma Calista iránt megingatja elhatározásában, így végül együtt látnak neki a nyomozásnak. Ám minél mélyebbre ássák magukat az ügyben, annál egyértelműbbé válik, hogy a zaklatónak köze van Calista gondosan eltitkolt múltjához, és hogy az illető nem éri be kevesebbel, mint Calista halálával…”
Amanda Quick nem hiába a romantikus regények királynője, ugyanakkor imádom a könyveiben, hogy nem csöpög a nyáltól, hanem van benne izgalom, kaland és némi krimi is ami kellően tartja a figyelmet a könyv végéig.
Akkora fordulat amitől leesett az állam. A könyv annyira félrevezető, hogy az hihetetlen. Azt hisszük a gyilkos az orrunk elött van és éppen járja a saját kis gúnyos táncát, hogy ” Há, há nem kaptatok el!” Erre puff… Szenvedélyes, fordulatos, leesett az állam a végétől. Teljesen más fényben mutatta meg magát mint ahogy azt vártam. Azt hittem az egész klisé lesz és kezdtem elunni, hogy úgy is tudom ki a gyilkos, ennek az egésznek nincs értelme erre… Imádtam!
Kedvenc idézetem a könyvből: ” – Csak óvatosan – intette Trent. – Függőséget okoz. – Micsoda? – nézett rá Andrew. – A titkok felderítésével foglalkozó szakma. – Huh. Nem gondoltam volna, hogy ez egy szakma.”
