Marokkói szerelem

Tartalom:

“A nevem Colette, hastáncosnő vagyok. Franciaországban születtem, s itt talált rám a szerelem is. Megismerkedtem egy marokkói férfival, aki egy mesés élet lehetőségével kecsegtetett. Rögvest szülőhazájába vitt és fenekestül felforgatta a világomat. Egy reggel arra ébredtem, hogy egy másik országba, más emberek közé, más kultúrába csöppentem. Azonban a gyönyörű tündérmesém rémalommá, az életem egyik pillanatról a másikra pokollá változott. Szabadulni akartam… Elmesélem azt az utat, amit egy naiv, boldogságra és szerelemre vágyó európai nőnek, egy számára ismeretlen arab országban be kellett járnia. Vajon sikerül-e a szabadulás Colette-nek?”

Szokták mondani, hogy a szerelem vak. Na de ennyire???

Talán sokatokkal megtörtént már az az eset, hogy annyira belevesztettek a párotokba, hogy észre sem vettétek azt a hatalmas nagy felkiáltó, vagy éppen STOP feliratú táblát, ami a feje fölött lebeg. És hiába a figyelmeztetések, az óva intések, mégis tárt karokkal rohansz a vesztedbe! Tudom, mert ez sajnos velem is megtörtént és senkire sem hallgattam, csak mentem a fejem után, mert azt hittem tudtam mi a jó nekem. Hát, tévedni emberi dolog.

Dee Dumas újabb lenyűgöző könyve ezúttal is az arab világba, méghozzá Marokkó-ba kalauzol el bennünket. Az tetszett a legjobban benne, hogy itt végre tényleg feltárul az a mély vallásos hit és kultúra amiben az arabok élnek. Nem csak a szokásokat ismerhettük meg, de a könyv által olyan volt mintha mi magunk is részt vettünk volna ezeken az eseményeken, illetve mivel az egész könyv Colette szemszögéből íródott, teljesen beleélhettünk magunkat a cselekmény jó és rossz pillanataiba is.

Mint az várható volt számomra, ez a könyv is olyan érzelem dús volt számomra, hogy egyik pillanatban sírtam, a másikban nevettem, a következő másodpercben már szinte őrjöngtem a dühtől, hiszen olyan átszellemülve vannak írva a sorok, hogy rendesen átérzek mindent ami a lapokon zajlik. Ezért nálam nem is furcsa, ha néha felüvöltök egy egy sor olvasása közben, vagy éppen sírok. Ezt barátom már megszokta.

Maga a történet számomra lenyűgöző volt, bár meg kell említenem, hogy az elején nagyon idegesített, ahogy szinte monoton felsorolt mindent, Cloette éppen mit csinált. “Most reggelit készítek, beleeszem egy keveset, elmegyek vásárolni, felpróbálom a ruhát, leveszem a ruhát, kifizetem, hazamegyek, megeszem megmaradt salátámat, elmosogatok…” Egy szóval számomra kissé monoton volt az eleje, de azután a story egyre jobban bele lendült és szinte kapkodtam a fejem, hogy most mi is van? Persze ezt annak tudom be, hogy ez az írónő első regénye, de ezt nem felrovásnak írom, mert ezekről az apró hibáktól eltekintve, minden sorát falta, vagy inkább habzsoltam!!! Hihetetlen érzelem dús, az események szinte pattognak, ahogy a feszültség is és amikor a végére értem fel is kiáltottam!! “Ennyi volt????”

Kedvenc idézetem a könyvből: – Kit hív,asszonyom? – tudakolta Rasha. – A pszichiátriát. – válaszoltam. – Miért? – kérdezett újra. – Mert egy szellem jelent meg a nappalimban,és én vele beszélgetek. – De hát én is látom. – szólt a segítőm. – Valóban? – kérdeztem. – Akkor két szobát foglalok. “

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s