Leányrablás Budapesten

Tartalom:

“Budapest, ​1896. A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.”

Nagyon tetszett a könyvben, hogy a női főszereplők nem kis reszkető mimózák, hanem igen is, okosak, talpraesettek és nagyon bátrak, ez pedig azért is érdekes, főleg abban a korban, melyben a könyv játszódik, hogy a hölgyeket úgy féltették és óvták mint a legfinomabb porcelánokat. Gardedám nélkül sehová sem mehettek egyedül, még egy szobában sem lehettek egy férfival úgy hogy ne lett volna ott mellettük az egyik rokonuk, vagy egy olyan személy aki már házas.

Nagy fordulat ehhez képest a mai kor…

Egyik kedvenc ilyen jelenetem, melyben igazán megmutatkozik a bátorság, az Emma-val történik meg, amikor is elrabolták és találkozik a fogva tartójával. Na az a párbeszéd közöttük olyan, hogy megemelem a kalapom. A hölgy éppen le van kötve egy sötét pincében, azt se tudja hol van, ki rabolta el, még sincs megijedve, sőt, az elrablójának még vissza is vág.

“-A kisasszony. Legalább is az embereim, akik végül kénytelenek voltak némi kloroformot használni, hogy végre nyugton maradjon, ezt mondták nekem.

-Zsákkal a fejemen mindig hajlamossá válok a makacskodásra.”

Hihetetlen bátorságról tesz tanúbizonyságot!!!

Továbbá, imádtam a könyvben a régies stílust, nem csak magát a kort, de a nyelvezetet is, ahogy különböző rétegekből származó emberek beszéd stílusa mind más és más volt és ahogy a régies nyelvezetet használta!!!

Külön köszönet, hogy szómagyarázatot is kapott a könyv mert be kell ismernem, jó pár szót nem értettem volna belőle nélküle.

Maga történet pedig!!!

Kiválóan bonyolult és hajmeresztő. Olyannyira csavaros az egész, hogy az ember már magát is Sherlock Holmes-nak érzi az olvasása közben. Néha velőt rázóan ijesztő volt, főleg Kaméleonka, néhol pedig a báró viselkedése húzta ki nálam a gyufát, de mindezek mellett a történet olyan, szinten a lapokhoz szegezte a tekintetem és csak olvastam és olvastam, hogy amint véget ért, azonnal kaptam a következő könyv után!

Külön tetszett, hogy a történetet E/1-ben, vagyis Mili szemszögén keresztül is láthatunk mindent, valamint további szereplők bőrébe bújva is olvashatjuk a sorokat.

Egy szó mint száz!

Hol a folytatás???

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Én majd idekint őrködöm, és ha ji valaki, kuvikot utánozok.

-A kuvik csak éjjel szól báró ú! Nappal az olyan madár aludni szokott.

-Sebaj – rántott ám mosolytalanul, s tán kissé sértődötten Richard -Akkor majd legfeljebb olyan kuviknak hisznek, aki alvászavarban szenved…”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s