The ​Cruel Prince – A kegyetlen herceg (A levegő népe 1.)

Tartalom:

“Persze hogy olyan akarok lenni, mint ők. Gyönyörűek, égi tűzben kovácsolt pengék. Örökké élnek. És Cardan közülük a leglenyűgözőbb. Őt gyűlölöm legjobban. Annyira gyűlölöm, hogy néha még levegőt venni is elfelejtek, amikor őt nézem.

Egy szörnyű reggelen Jude és a nővérei végignézik, ahogy lemészárolják a szüleiket. A félelmetes gyilkos mindhárom lányt elrabolja, és Tündérföldére, a nagykirály udvarába viszi. Jude-ot csúfolják és kínozzák a halandósága miatt, és hamarosan rádöbben, ahhoz, hogy életben maradjon ebben a kiszámíthatatlan, veszélyes új világban, éppolyan okosnak, agyafúrtnak és hamisnak kell lennie, mint maguknak a tündéreknek.

Csakhogy a hatalomhoz vezető lépcsőfokokat sötét árnyak és árulás lengi körbe. Ráadásul szembe kell néznie a dühítő, arrogáns, ám karizmatikus Cardan herceggel. A lehető legóvatosabban kell eljárnia.”

Csodás borító, egy ígéretes fülszöveg, megannyi elképesztő fanartok.

És…

Hát nem erre számítottam…

Nagyon vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban, úgyhogy először is kezdem azzal, hogy már nagyon régóta el szerettem volna elolvasni, mert imádom a jó fantasy könyveket és megragadott az egész tartalma. Vágytam egy jó, izgalmas és lebilincselő történetre, ahol falom a lapokat, új világot ismerhetek meg, ami ráadásul kívülről csillogónak és fényesnek mutatkozik, belülről viszont rothad.

Igazából nagyon tetszett volna az egész, de valahogy engem egyáltalán nem fogott meg. Ismét egy egyes szám első személyben íródott regény, ahol a többi fél gondolatát és cselekedetét egyáltalán nem látjuk, így sokkal kevésbé tágul maga az egész világ. Egy szemmel eléggé nehéz felépíteni egy új világot, pláne nem, ha az illető a világ majdhogynem számkivetettje. De értem én, a szépség mögé akart látni az írónő ami mondjuk össze is jött. Megtudhattuk, hogy milyen mocsok bújik meg igazából a szépség mögött, vagyis tudtuk volna, ha az egész elején nem ezt kaptuk volna meg a nyakunkba. Semmi szépséget nem láthatunk meg benne, mert azonnal a rossz oldalát mutatja be nekünk olvasóknak és így valahogy ez a párhuzam teljesen elveszik, amit nagyon sajnálok. A másik, hogy próbálta igazából bemutatni ezt a világot, de néhol csak azt az infót kaptuk, hogy milyen rémes, hány fia van a királynak, mindegyik tündér aljas és kiszámíthatatlan, vagy azt, hogy a szolga manónak mi a kutyájának a neve. De tényleg, a mellékszereplőket is annyira kidolgozta az írónő, hogy mellettük mintha elvesznének a főszereplők, ráadásul nem egy olyan mellék szál volt a történetben amit úgy éreztem csak azért vannak, hogy kitöltsék a sorokat. Rengeteg felesleges infó. Ami kár, mert én szívesebben megtudtam volna mondjuk, hogy mi jár Cardan fejében, az ikertestvér gondolataiban, de még az úgynevezett apa figurájában is. Ehelyett olyan felesleges tájékoztatásokat ismerhetünk meg, amik szerintem eddig ehhez a részhez semmit nem tesznek hozzá. Aztán meg majd ki tudja.

Ami nagy kár, mert élvezetes és izgalmas lehetett volna ez az egész, mert tele volt csavarokkal és fordulatokkal, de ezek mellett a dolgok mellett sajnos számomra nem kaptak olyan nagy hangsúlyt mint amekkorát kellett volna.

Esküszöm fejben most is éppen azon agyalok amiket nem tudtunk meg a könyv által. Én nagyon szerettem volna ha mondjuk megtudjuk Cardan hogyan gondolkodik, hogyan alakultak ki benne ezek az érzelmek, mert olyan volt mint derült égből villám csapás. Jude szintén nagy meglepetés volt számomra, az ő pártfordulását például semmi nem jelezte előre ami engem kicsit idegesített. Egyik percben így gondolja aztán hopp…

Ettől függetlenül kellően félelmetes volt maga az egész világ, nem szívesen élnék ott az biztos mint halandó, de másfajta lényként sem. Tökéletesen megmutatta mit szülhet a fájdalom és a rettegés magából és szerintem kellőképpen hátborzongatóan adta elő nekünk ezt az egészet.

Sajnálom azért, mert tényleg élveztem volna az egészet, de sajnos számomra ez a történet nem jött át.

Remélem a következő része már számomra is sokkal izgalmasabb lesz.

Kedvenc idézetem a könyvből: „Csak az ostoba nem fél a rémisztő dolgoktól (…)”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s