Ízek életre-halálra

Tartalom:

” Lillian, ​az elismert séf gyerekkora óta a legtöbb időt a konyhában tölti, hogy megfejtse az ételek szívet-lelket gyógyító és emléket idéző titkait. Hogy ezt a tudást és a főzés szeretetét átadja másoknak is, főzőtanfolyamot indít az éttermében.  Minden hónap egyik hétfő estéjén nyolc tanítvány gyűlik össze. Köztük van Claire, aki a kisgyerekei mellett igyekszik ismét rátalálni önmagára; Tom, az ügyvéd, akinek az életét felforgatta a gyász; Antonia, az olasz konyhatervező, aki nemrég költözött Amerikába; Carl és Helen, az idős házaspár, akiknek a kapcsolatuk olyan fordulatokat is rejt, amelyeket a csoport többi tagja álmában sem sejtene. Valamennyien azért érkeztek, hogy megtanulják a Lillian lélekkel teli fogásai mögött rejlő művészetet, ám gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy a konyhán túl is keresik a receptet valamire.  Lillian olyan ételek elkészítésére tanítja meg őket, amelyek aromája és technikája nem hagyja érintetlenül életük rejtett zugait sem. Így lassanként, egymás után változtatja meg őket mindannak az íze, illata és textúrája, amit maguk alkotnak…”

Szerintem mindenkivel megesett már, hogy amikor megkóstolt egy ételt hirtelen egy régi emlék tűnt fel előtte általa. Az a sütemény amit a nagymamája  készített és évek múltán újra érzi az illatát, vagy csak egy cukorka ami visszahozza a gyerekkort, mert emlékszik, hogy kis korában mennyire szerette ezt az ízt. Néha szomorú, néha boldog emlékeket hoznak fel bennünk ezek az ízek.

A könyv pedig tökéletesen bemutatja milyen is az amikor az ételnek lelke van. A főzésen keresztűl tárja elénk  hőseink életét, az ízek segítségével segíti felszínre hozni a problémáikat és segíteni is bennük, megtalálni önmagukat, túllépni valamin. Ez után, a könyv után én sokkal jobban meg fogom becsülni a finom ételeket és nem csak behabzsolom őket, hanem ki is élvezem! Csodás történet amely az első laptól az utolsóig magával ragad és nem ereszt.

A könyv egyébként nagyon emlékeztet egy animére (shokugeki no soma)amit nagyon szeretek. Ott is az étel szeretet és az ízek élvezete volt a fontos.

Kedvenc idézetem a könyvből: “Az emlékek olyanok, mint az ételek, amiket megeszel. A részeddé válnak, akár emlékszel rájuk később, akár nem.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s