Illangók (Illangók 1.)

Tartalom:

“Mark ​és Patrick testvérek, és évek óta Írországban élnek. Egy vadászkastélyt örökölnek Erdélyben, ami elhagyatottnak és lepukkantnak tűnik, ám különleges titkot rejt.

A nagyvárosi élet után a vidék unalmas, füves cigit keresnek, és az egyik helyitől egy bódító gombát kapnak. Kiderül nem véletlenül, egy különleges, vad lány csempészte eléjük.

Ki az a titokzatos lány a kocsmából, akinek szókimondó stílusa leveszi a lábáról Patricket? És ki az a szőke, időtlen szépség, akiről Mark nem tudja levenni a szemét?

Lehet-e szívből szeretni valakit, aki ennyire más?

Az egyik lány veszélyes, a másik finom lelkű és érzékeny, de közös bennük, hogy azt állítják, egy másik világból jöttek, és a fiúkra küldetés vár. Történeteik nyomán megelevenednek az ősi legendák, és miközben várak és mesebeli lények bukkannak fel, minden hely valamilyen titkot sejtet.

Mark segíteni akar, Patrick mindig új élményeket keres – de jó ötlet elindulni a két furcsa lánnyal?

A hatalmas fantáziával megírt történet az erdélyi mondavilágba kalauzol el.”

Erdély!

Sokszínű történelme és mítoszai teszik színessé, egy a szívünkhöz igen közel álló helyet. Tökéletes helyszín egy ízi-vérig fantasy könyvnek, melyet a hely mondavilága alkotott.

Mindig is imádtam a mítoszokat és legendákat, valahogy olyan érzésem volt ezek hallatta mintha bármelyik percben megelevenednénke és én is láthatok saját szememmel egy sárkányt, esetleg egy boszorkányt aki az erdő mélyén kotyvaszt valamit egy hatalmas üstben és közben károgó hangján kántál. Na jó, ez kicsit rémisztő, de akkor is. Számomra ezek a történetek nem mások voltak mint hihetetlen kalandok, de sajnos csak mesékben.

Vagy mégsem?

Ebben a könyvben sok olyan érdekes dolgot megtudtam amit még én magam se hallottam, vagy olvastam éppen ezért volt olyan jó elmerülni a könyv világában, mindig tudott adni valami újat és meghökkentőt. Ahogy maga a történet is!

Néhol olyan rémisztő és hátborzongatóan hatott az egész, mintha én magam is ott küzdenék a csatatéren és hangosan kántálom, hogy én igazából itt sem vagyok, ez nem valóság, nem sérülhetek meg! Aztán persze voltak olyan pillanatok amikor legszívesebben azt ordítottam volna, hogy ott akarok lenni!!!!

Eszes Rita mindig meghökkent a könyveivel és bár a Rókatündér egy teljesen más kultúrában játszódott, valahogy mégis az állt közelebb a szívemhez.

Talán azért is mert ez a könyv nem egy könnyű olvasmány!

Nagyon oda kell figyelni még a legkisebb dolgokra is, a párbeszédekre, hogy egyáltalán egy kis darabka összeálljon előttünk az óriási képből! Éppen ezért hatalmas koncentrációt igényelt, éppen ezért nem is haladtam vele gyorsan, hiszen ha nem figyelek oda, elvesztem a lényeget! Majdnem olyan volt az egész mintha én magam is egy nagyon bonyolult rejtély közepébe csöppentem volna és ha nem figyelek, ugyan úgy elvesztem a nyomot, mint a detektív szokta ha nem figyel az apró részletekre.

Összességében!

MOST AZONNAL ERDÉLYBE AKAROK MENNI!!!!!!!!!!!!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“A halál az egyetlen olyan isten aki törődik velünk. Én csupán szóba állok vele.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s