Hex ​Hall (Hex Hall 1.)

Tartalom:

“„A ​sötét boszorkányok nagy tettekre képesek.”

Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy boszorkány, amiből természetesen jó pár kalamajka származott.

Egy napon aztán, amikor Sophie egyik bűbája meglehetősen rosszul sült el a szalagavató bálon, apja úgy döntött, felügyeletre szorul. A Hex Hallba, egy világtól elzárt nevelőotthonba küldte őt, ami a problémás viselkedésű prodigiumok (vagyis boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.

A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett:

– három erős, szupermodell-kinézetű ellenséget szerzett,

– egy szívdöglesztő boszorkánymester iránt érzett bimbózó szerelmet,

– egy ijesztő kísértet kezdte követni,

– és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy a suli leggyűlöltebb diákja és ráadásul vámpír.

A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor Sophie rádöbbent, hogy a diáktámadások első számú gyanúsítottja az ő szobatársa és egyetlen barátja.

A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, és Sophie kénytelen volt felkészülnie a legnagyobb fenyegetésre, hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat – kiváltképp őt.”

Most szólok, hogy ez a sorozat nem egy Harry Potter!

Hol is kezdjem?

Azt a rohadt…

Másodjára kezdtem bele a sorozatban és még most is borsózik tőle a hátam, még mindig tud újat mutatni. Ha valaki azt hiszi, hogy ez csak tini lányoknak íródott, most mondom, a huszonhármat koptatom és hiába írodott egy tini lány szemszögéből és mutat be olyan hétköznapi problémákat is mint a beilleszkedés, az első szerelem és így tovább, még úgy is élvezhető ha valaki ezeket már végig csinálta ha nem. Főleg számomra azért mert egyáltalán nem nyálas. Jó, rendben, van benne romantika, de összességében én jobban sorolnám a krimi és a horror kategóriába, mint a romantikához.

Shopia karakterét egyszerűen nem lehet nem szeretni! Vicces, önfejű és akaratos. Talán olyan aki mindig ia lenni akartunk, de ugyanakkor érzékeny és érző lélek.

A fordulatok miatt meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy majd bele törik. Egyszerűen csak végig neveted, sírod, izgulod és retteged az egész könyvet és még csak ez után fog jönni a java…

Imádtam benne, hogy hozza az alap gimináziumi kiállást, mint a kiközösítés, a pletykálkodás az utálat, de ezt egy olyan hátborzongatóan jó alappal csinálta meg az írónő, hogy kirázza azt embert a hideg. Mert tény, hogy ha befordulsz a sarkon szembe találkozol egy szellemmel, vérfarkassal, tündérrel, esetleg egy pink vamp-el, az itt egyáltalán nem különös. De az amikor már ők is berezelnek, na akkor van ám probléma.

Egy szóval a könyvnek nagyon jó hangulata van, én estémként inkább nem olvasom mert azért szeretnék még éjszakára szép álmokat, de egy nagyon izgalmas és fergeteges történet.

És azonnal kezdem a második részt!

Kedvenc idézetem a könyvből:

„A vérfarkas, akarom mondani Justin, oldalra döntötte a fejét, és sokkal inkább nézett ki spánielnek, mint torokszaggató fenevadnak.

Erre a gondolatra kuncognom kellett.

A következő pillanatban a sárga szemek rám szegeződtek.

A lény újra felvonyított, és mielőtt felfoghattam volna, mi történik, támadásba lendült.

A felém rohanó vérfarkas láttán azonban csak a következő szavak buktak ki belőlem: – ROSSZ KUTYA!”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s