Hetedvérig

Tartalom:

” Rosenwyn Blair számára összejöttek a dolgok. Anyja szülővárosába költözik, melynek máskor viszálykodó lakossága egyvalamiben biztosan egyetért: őt kimondottan utálják. Újonnan megismert családja egy rakás hátborzongató boszorkányból és őrült unokatestvérből áll, ami lehetne akár vicces is, de nem az. Egyetlen barátja egy veszedelmes démon. És ha mindez még nem lenne elég, egy gyilkossági ügybe keveredik, miközben természetfeletti ellenfelei üldözőbe veszik. A tél beköszöntével pedig az elszigetelt településen összecsapnak az e világi és túlvilági erők. “

Tudni kell rólam, hogy nagyon imádom az olyan fantasy könyveket amelyben boszorkányok vannak! Valahogy mindig is vonzottak az ilyen fajta könyvek, de persze sosem az olyanok ahol nyálcsorgató kis primadonnáknak vannak beallítva, hanem az olyanok amikben tényleg megmutatkozik az az igazi sötetség amikor arra gondolunk, hogy boszorkány.

A régi emberek az ilyen nőktől es férfiaktól rettegtek és szörnyű dolgokat műveltek.

Tudtad?

Európában az utolsó boszorkányper 1944-ben volt, Helen Duncant ellen.

És még sorolhatnánk azt a rengeteg ártatlan áldozatot akik meghaltak a perek által. Vagy azt a sokfajta kínzást ami által meghaltak.

De milyen is számomra maga a könyv?

Az egész könyvet, az elejétől a végéig átjárja az a hátborzongató, baljós érzett, ami megadja a történet egész hangulatát. Az elfolytott indulatok és vágyak mind ott bugyognak a felszín alatt és ezt a könyv kiválóan érzékelteti. Az olvasónak nincs egy nyugodt perce sem, az adrelalin szint folyton az egekben, mivel itt még egy sima egyszerű orvosi vizsgálat sem az aminek látszik.

Az egész mű valami fantasztikus. Az olvasó végig fél, nevet, sír, retteg, esetleg örül a sorok között és folyamatosan izgul, hiszen sosem tudja mi is fog éppen történni a következő oldalon.

A történet az elején számomra olyan volt, mintha nehezen akarna beinduni, de ez a vontatottság és az, hogy csak néha-néha történt egy-egy olyan kiemelkedő esemény, rájöttem, hogy csakis azért van, hogy az ember emiatt mégjobban át tudja érezni az egészet. De amikor már tényleg megtörténik minden akkor meg már rettegsz! Nem viccelek én késő este már nem mertem olvasni!

Hátborzongatóan mesteri!!!

Az írónő pontosan tudja, hogyan kell megragadni az olvasó figyelmét, belevonni a történetbe mindezt úgy, hogy ő maga is átérezze az egész story-t.

Ráadásul a különböző műfajok is nagyszerűen vannak vegyítve. Nem éreztem erőltetettnek sem a szerelmi szálat, sem a fantasy-t, de még azt a kis horrort sem ami felbukkant benne, a misztikumot nemnis említve. A fantasy szereplők nem nyálasak, vagy csöpögősek, de kellően rétegezettek. Ezt úgy értem, hogy mindenki más. Nem mindenki csak jó, vagy éppen rossz. Nem minden fekete és fehér. Az elejen negatív szereplőknek feltűntetettek például kifejezetten jóra sikerültek. A motivációjuk teljesen átérezhető.

A helyszín lelegzet elallitó, páratlan és különleges. Olyan mintha én magam is ott sétálnék az utcákon, vagy az erdőben és ettől a hideg futkoa a hátamon. Mert nem csak a könyvnek van egy alap hangulata, de még a helyszínnek is! Ráadásul annyira hatborzongató mintha egy kísertet városban járnánk éppen. A törtenet maga csavaros,nhatalmas és váratlan fordulatokkal es annyi szálra oszlik szét, hogy megszamolni alig tudnám, de pomt.ez benne a nagyon jó!

Az egész könyvet E/1-ben, illetve több szemszögből olvashatjuk, ami külön nagy elmény, hiszen így sokkal mélyrehatóbb az élmény, több mindent és mindenkit tudunk megismerni.

A gyűlölret, szerelem, szenvedély, halál félelem cikázik a sorok között, ahogy a városban és a legtöbb szívben is. Az emberek és a másvilágiak közötti feszültséget is bemutatja, méghozza a múlton és a jelenen keresztül. Szerintem mindenki talál benne valamit, kezdve a krimi rajongóktól, a szerelmi történeteken át kedvelőkig, de igazán annak ajánlom aki nem riad vissza az olyan könyvektől amik kellően ráhozzák a frászt és beránt magukkal egy olyan világba, amit ámulva és rettegve fogsz végigjárni, de imádni fogod!

Egyetlen egy kérdésem lenne!!!!

Lesz második rész??????

Kedvenc idézetem a könyvből: ” Temetőkben szép az élet, síromra virágot kérek, elhagyni e helyet félek, hisz itt hál most már minden lélek. “

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s