Bitó és borostyán

Tartalom:

” 1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.

Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.”

Imádom ezeket a kis történeteket melyek, igaz sajnos nem túl hosszúak, mégis betekintést engednek olyan dolgokba amik nekünk, mint olvasóknak igen fontosak.

Ilyen például az, hogy Milli végre megkapta a saját ügyét, amit, jó valljuk be, egy kis segítséggel, de nem túl naggyal ugyan, de saját maga megoldott.

Ez a kis “utazás” engem olyan képzetbe ringatott mintha magam is ott utaznék a szerelvényen és

vesztegel, mint aki éppen a sült galambot várja éppen a szájába repülni, hogy na végül is mi is

lesz itt a vég kifejlett.

Ami meg is történt és cseppet sem csalódtam!! Hozta a többi könyv agyafúrtságát, megtévesztését

és hatalmas csavarjait, amikre, ismerjünk be őszintén, nem számítottunk!!!

Számomra kissé olyan volt mint egy utazás magán az Orient expresszel, de faltam minden sorát.

Most pedig következzék a várva várt utolsó részt, amit nagy izgatottan és szomorúan várok, hiszen

vége ennek a remek sorozatnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

” – Igazolvány – mondta, mikor ránéztem. – Miféle? – Detektív, avagy bármilyen más rendőrhatósági.

Kérem, Milike, mutasson fel egy ilyet, és én máris átengedem kegyedet. – Az bajos lesz – sóhajtottam –,

mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt

viselő, gesztenyebarna szemű férfiú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor

göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik. Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenttel bámult rám,

mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem: – A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves

magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom. “

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s