A világ végén megtalálsz

Tartalom:

“Jean-Luc Champollion, akinek egy kis galériája van Párizs szívében, egy reggel egy különös levelet talál a postaládájában. Egy gyönyörű szerelmes levelet egy ismeretlen nőtöl. De ki lehet ő? Jean-Luc nem sejti, hogy ettől a naptól nyugodt, kiegyensúlyozott élete egy csapásra a feje tetejére áll: már-már a tögeszmélyévé válik, hogy nyomára bukkanjon a titokzatos idegennek, aki újabb meg újabb elbűvölő leveleit Pricipessaként írja alá. És a jelek szerint mindent tud róla, mintha árnyékkent követné. Talán ninvs is olyan messz? Bárhogy legyen is, Jean-Luc egy dolgoban biztos: a világ végére is elmenne érte.”

Egyszerre pimasz és kalandos.

Megelevenedik előttem az egész könyv, mintha én is Párizsban sétálnék. A szereplőket imádtam, a történet izgalmas és kicsit bonyodalmas colt, de csak éppen annyira, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét, ami nálam is bevált hiszen alig bírtam letenni.  A könyv vége felé ugyan olyan izgatott voltam mint maga Jea-Duc, hogy végre megtalálja az ő szerelmét. Be kell valljam nem erre a fordulatra számítottam, de igazán bámulatos. Szerelmes és ajánlom minden olyan könyvmolynak aki szereti Párizst, a romantikus kis kalandot, megfűszerezve egy jó francia borral és a szerelem csókjaival.

Kedvenc idézetem a könyvből:

“Furcsa dolog az idő. Nincs még egy dimenzió, amely ennyire meghatározná az életünket. Végső soron minden a rendelkezésünkre álló és a rendelkezésünkre nem álló idő, no meg a még hátralévő időnk körül forog. Ez a valós idő. Egy nap, tíz hónap, öt év. Eztán van még az érzékelt idő, ez a valós idő szeszélyes nővére. Ez az, amelyik egy óra kényszerű várakozásból vagy harmincötöt csinál, és abból az egy órából, ami alatt el kell intéznünk valami fontosat, egy csapásra nyolc percet. Elillan előlünk, utánunk kullog, és egyetlen pont van, csak amikor uralkodunk az időn. Ezek azok a ritka pillanatok, amikor teljesen elmerülünk, és éppen ezért nem értékeljük. Ilyenkor kiiktatjuk ezeket a pici, máskor egymásba illeszkedő fogaskerekeket, ilyenkor könnyedén vitorlázunk az élet üres járatán. Ezek a szerelem pillanatai.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s