A ragyogó udvar

Tartalom:

“Ragyogó Udvar Osfrid előkelő palotáitól Adoria aranyporán és vadregényes erdein keresztül mutatja be Adelaide életét: az osfridi grófnő komornája személyazonosságát ellopva megszökik előre elrendezett házassága elől, hogy új életet kezdjen Adoriában, az Új világban. Ehhez pedig be kell iratkoznia a Ragyogó Udvarba.  Az Udvar egyszerre iskola és üzleti vállalkozás: szegény lányokból előkelő hölgyeket faragnak, hogy tehetős, hatalommal bíró férjet foghassanak maguknak az Új világban. Adelaide számára természetesen semmiféle kihívást nem tartogat a tananyag. Tanulmányai során összebarátkozik a tűzről pattant hajdani mosónővel, Tamsinnel, valamint a gyönyörű sirminicai menekülttel, Mirával. Csupán egyetlen ember jön rá, ki is valójában Adelaide: a ravasz Cedric Thorn, a Ragyogó Udvar gazdag tulajdonosának fia.  Adelaide rádöbben, hogy Cedric is sötét titkot rejteget, és közös tervet szőnek: megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni Adelaide hazugságából. Csakhogy hamarosan bonyodalmak akadnak – először akkor, amikor átkelnek az Osfridet és Adoriát elválasztó veszélyes tengeren, majd később, amikor Adelaide felkelti egy leendő kormányzó figyelmét.  Ám egyetlen bonyodalom sem bizonyul olyan ijesztőnek, mint az Adelaide és Cedric közötti vonzalom. Ha engednének az érzelmeiknek, botrány törne ki a Ragyogó Udvarban, és mindkettejüket a vad, feltérképezetlen, messzi területekre száműznék…”

Egy ragyogó új világ!

Magával ragadó, szenvedélyes, kalandos és fordulatos. Teljesen beleéltem magam a történetbe együtt izgultam, sírtam és nevettem a szereplőkkel. Dinamikus és fordulatokban gazdag, nem bírtam letenni.

Nagyon tetszett maga az alap ötlet, hogy bizonyos lányokat felkarolnak és kitanítják őket igazi nemes kisasszonnyá, bár igaz utána pénzért eladják őket, mégis ők választhattak, hogy megházasodnak, vagy majd inkább ledolgozzák azt a pénzt.

Nagyon tetszett ahogy Adelaide próbálta magára nem vonni a figyelmet és ahogy leírták az egész tanulás módszert a bálokat és az Új világot ahova utaztak.

Maga az egész világ kicsit olyan volt mintha több kort merítettek volna egybe. Mint a viktoriánus angol, a vallási háborút, valamint Amerika felfedezése, illetve az utána lévő gyarmatosítás.

A második könyv Tasmin szemszögéből ismerhetjük meg a történet, míg a harmadikban majd Mira tűnik fel mint fő szereplő. Ha minden igaz.

Kedvenc idézetem a könyvből: “– Sose hidd, hogy kötelező azt a sorsot választani, amit valaki más választott neked.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s