A kávék költője

Tartalom:

” London, ​1896. Robert Wallis pénztelen és gondtalan világfi. Amikor egyéb bevételi lehetőség híján Samuel Pinker londoni kávénagykereskedő szolgálatába áll, nem sejti, hogy élete egyszer és mindenkorra megváltozik. A költői babérokról csak álmodó, de a szavakkal jól bánó fiatalembertől azt várják, hogy Pinker lányával, a szenvedélyes Emilyvel együttműködve fogalmazza meg és kategorizálja a különböző kávék ízeit. Ez a váratlan feladat átfogó érzéki, érzelmi és – az események alakulása folytán – tényleges utazásra indítja hősünket, melynek során a kávék költője a kávé különböző ízei mellett mindenekelőtt önmagát fedezi fel.”

Az elején a történet nagyon magával ragadott. Imádtam ahogy a kávékat kóstolgatták, ahogy egyre jobban alakultak a dolgok. Igaz Robertet sosem kedveltem meg…

Aztán jött Afrika és kiderültek a dolgok…

Igazából nem is tudom…

Számomra a közepe felé kezdett úgy minden szétfolyni, Roberttől egyre jobban felment bennem a pumpa és magától úgy mindentől. Szóval a végére már kedvem sem volt igazából olvasni az egészet.

Az igazság az, hogy ez a önyv nagyon nem az amire számítottam és ezáltal egy nagy csalódás ért.

Kedvenc idézetem a könyvből: ” -Ezek nem csupán kávébabok, Mr. Wallis – mondta, szemét a lehulló fekete gyönygökre szegezve. – Ezek magvak, az új civilizáció magvai.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s